Amit a videojátékokból megtanultam

Amit a videojátékokból megtanultam

Játék Varga Réka Videójáték

Mindenki, akinek az életében kicsi korától kezdve jelen vannak a játékok, a hiedelemmel ellentétben az életben is hasznos dolgokat tanulhat. Az életünk részeként hatottak ránk, és részben ezek a játékok az okai annak, hogy néha a szüleink értetlenül állnak azon kompetenciáink előtt, amiknek a megszerzéséhez nem nyújtottak segítséget. Egy érzékletes példa: „Kiscicám, te honnan tudod, hogy ez milyen autó/hogy van angolul?” „Játékból!”
Ehhez nem árt tisztában lenni azzal, hogy a különböző műfajú játékok más és más dolgokat fejlesztenek bennünk.

Megtanultunk angolul

Még most sem általános a játékokban a magyar feliratozás vagy szinkron, de a '90-es években még kevésbé volt jellemző. Aki játszani akart, vagy el kellett fogadnia, hogy semmit nem ért a történetből és az instrukciókból, vagy szótárt ragadott, esetleg lelkesen faggatta a szüleit. Szinte minden most fiatal felnőtt, aki fiatal éveit végigjátszotta, minimum középszintű angoltudással került ki a gimnáziumból.
Műfajtól függetlenül minden játék, amelyben 10 mondatnál több szöveg van, ide tehető. Ha kevés a szöveg, megfoghatóbbnak tűnik és a történések alapján akár le is fordítható, ha pedig sok, már egy megalapozó tudásra építhet.

Multitaskingot tanultunk…

A rendszeres videojátékozás bizonyítottan gyorsítja a reflexeket és a multitasking képességét. A gamer gyorsabb, figyelmesebb lesz, mert megszokta, hogy játék közben sokfelé kell figyelnie. Ez leginkább a reflexjátékok, ügyességi játékok sajátja. Mára már ez tudományosan bizonyított tény, és készültek, készülnek kifejezetten ezeket az agyi funkciókat fejlesztő játékok gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Ide tartoznak az autós, ügyességi, real-time stratégiai játékok, azaz minden, ahol a játékosnak több különböző állapotot és statot kell észben tartania. Legyen az mana, élet és az ellenség holléte, vagy nyersanyagok, célok és az ellenség holléte, vagy nitro, a következő kanyar és az ellenség holléte… szóval értitek.

… és kreatív gondolkodást

Ez különösen a kalandjátékokra igaz, amelyeknek az első fénykora a korai '90-es évekre tehető. Akár a fiatal felnőtteknek, akár a kisebbeknek szólókról beszélünk, ezek hol könnyebb, hol nehezebb, de az agyat mindenképpen megdolgoztató feladatokkal állítottak szembe bennünket, amelyekben sokszor szükségünk volt az elvont gondolkodásra, vagy akár csak a logikus összefüggések meglátására. (Néhány kivétellel, mint például a Sam and Max régi, első point and click játéka. Ahhoz nem logikus gondolkodás kell, hanem kitartás és kötélidegek.)
A kalandjáték szinte minden formája elfér ebben a kategóriában, a Lucasarts, a Humongous Entertainment régi játékai, vagy a néma agytornáztató világok őse, a Myst.

Felelősségvállalást és döntéshozatalt

Már nagyon régóta jelen vannak azok a játékok, amelyek a döntéshozatal szerepét előtérbe helyezik, az éppen aktuális technológai korlátokon belül. Ez leginkább az asztali RPG-k rendszerére épülő játékokra igaz, amelyekbe már a kezdetektől próbálták átültetni ezt a vonalat is. A játékosnak mérlegelnie kell, hogy megtűr-e maga mellett egy erősebb, gonosz karaktert, aki néha terrorizálja társait, vagy kiadja az útját. Eldöntheti, hogy a megszerzett kulcs/varázstárgy jogos tulajdonosához kerüljön vissza annak végtelen hálájáért cserébe, vagy inkább ahhoz, aki a legtöbb aranyat ajánlja érte. A Baldur's Gate, a Planescape: Torment és hasonló társaik sokszor állítanak szembe minket olyan questekkel, encounterekkel, amelyek komoly fejtörést okozhatnak e téren, ha szeretnénk magunkat valamilyen erkölcsi normához tartani, legyen az játékon belüli vagy kívüli. Egy döntés pedig később bármikor hatást gyakorolhat ránk.
Ez a vonal a játékokban mindig újra és újra előkerült, nem is kifejezetten az RPG-játékok sajátja, de a legkorábban ezzel a komponenssel én ezekben találkoztam. Ezen a téren viszont nagyon komoly a fejlődés, talán egy külön cikket is érdemel.

Ez tehát azoknak a dolgoknak a talán korántsem teljes listája, amelyekben a videojátékok segítettek fejlődni. Szóval ha éppen démonokat cincálunk elhagyott kolostorokban, ha egy sétálóutcán driftelünk, ha képzeletbeli lényekből álló hadseregünk sorait rendezgetjük, és valaki meg találja kérdezni, hogy miért ilyen butaságokra fecséreljük az időnket, a fenti válaszokkal belé is fojthatjuk a szót.