Péntek délután közzétettünk egy hírt arról, hogy Robert Downey Jr. otthagyja a Marvelt, mert nem elégedett azzal, ahogy a stúdió a stábtagok fizetését intézi, és így kívánja felhívni a figyelmet arra, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Azóta bizonyára a többség számára kiderült, hogy a hír nem volt igaz, ám a reakciók igencsak vegyesek voltak. És itt elsődlegesen nem is arra gondolok, hogy ki volt felháborodva azon, hogy álhíreket terjesztünk; ki érezte úgy, hogy Robert döntése tiszteletre méltó és támogatandó; vagy éppen ki mondta azt, hogy ez az egész azért nem igaz, mert egyetlen ember sem kockáztatna ilyen pénzösszeget olyanokért, akik alatta állnak a ranglétrán. Bár tény, hogy ezek a dolgok is megérnének egy misét, most mégis azt tartom érdekesebbnek, ahogy az olvasók a bejövő információt kezelték.
A szakirodalomban évek óta aktív diskurzus zajlik azzal kapcsolatban, hogy a digitális kultúra fejlődésével hatványozottan növekszik az információmennyiség, amelyhez hozzáférünk. A probléma viszont az, hogy erre nem vagyunk olyan szinten felkészülve, amennyire szükséges lenne. Itt jött a képbe az információs műveltség, amely bár egy viszonylag új fogalom, tulajdonképpen egy olyan kompetenciát takar, amellyel az emberi civilizáció mindig is rendelkezett, csupán a különböző korokban mások voltak az elvárások és a körülmények, amelyekhez igazodnia kellett. Ugyanakkor valószínűleg soha nem volt olyan fontos a fejlesztése, mint ma.
A talán leggyakrabban idézett definíciót az Amerikai Könyvtárosok Egyesülete (American Library Association – ALA) fogalmazta meg: „Az információs műveltség azt jelenti, hogy az egyén felismeri, mikor van szüksége információra, és képes megtalálni, értékelni, valamint hasznosítani azt.” Az általam megfogalmazott, bővebb definíció szerint az információs műveltség az információk hatékony kezelésének képessége. A megfelelő szintű információs műveltséggel rendelkező személy:
- észleli és meg tudja fogalmazni az információ igényét;
- ismeri azokat a forrásokat, amelyeken keresztül megtalálhatja a választ a kérdéseire;
- képes hatékonyan keresőkérdéseket megfogalmazni az adott témában, majd sikeresen alkalmazza őket;
- értékelni tudja a keresés során kapott találatokat, vagyis kiszűri a számára releváns információkat az információs zajból, illetve azok közül ki tudja választani a megbízhatókat;
- a talált információkat beépíti a tudásába, majd hatékonyan és etikusan használja fel, amennyiben új tartalmat állít elő belőle.
Elsőre talán azt gondolhatjuk, hogy ez egy olyan képesség, amely elsajátítása főleg akadémiai körökben, kutatók, egyetemisták számára igazán fontos. De ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy ez a folyamat minden egyes hétköznapunkban ott van. Új kisállatot vettünk és utána kell nézni, hogyan gondozzuk? Főzni akarunk valamit, de egyetlen valamire való paprikás krumpli receptünk sincs? Olyan vízágyat akarunk, ami nem adja be a kulcsot az első használat után?
Nézzük a mi konkrét esetünket! A Downey-hírre általánosan háromféle reakciót tapasztaltunk:
Az első társaság figyelmesen elolvasta a hírt, és még a cikk végén található lenyitható, rejtett képet is megnézte, amelyből egyértelművé vált számára, hogy a hírnek semmi köze az igazsághoz, majd tovább is lépett az információszerzési problémán.
A második társaság vagy nem nézte meg a cikk végén a képet, vagy megnézte, de nem teljesen látta át a koncepciót, esetleg csak átfutotta a hírt, de bármit is tett, a cikk olvasása után vad Google-keresésbe fogott. Ők 5-10 perc után megállapították, hogy egyetlen más forrásban sem található információ a témában, tehát következtettek, hogy a cikk felültetés. Tulajdonképpen ők azok, akiknél nagyon szépen végigvezethető az információs műveltség használatának folyamata. Kaptak egy információt egy cikk formájában, de szükségük volt további információkra, amelyek megerősítik vagy cáfolják a leírtakat, ezért a megszokott forrásaikhoz nyúltak. Végül pedig a találatok alapján eldöntötték, hogy az információik helyesek vagy helytelenek.
A harmadik társaság azonban többnyire már ott elakadt, hogy fel sem merült bennük az igény a további információk megszerzésére. Elsődlegesen nem ott rontották el a dolgot, hogy felületesebben olvasták volna a cikket, mint a többiek, vagy nem nézték meg a képet a végén, hanem ott, hogy vakon elhitték, amit olvastak. Egy részük tovább is osztotta a hírt a Facebookon, a mellékelt üzenetben pedig olyanokat írtak, hogy „ha ez valóban igaz, akkor…”, tehát a kételkedés ott volt bennük, de ennek ellenére hozzájárultak a téves információ terjedéséhez.
Az igazi probléma nem ott kezdődik, amikor elhisszük, hogy Robert Downey Jr. otthagyja a Marvelt, vagy SP meghalt, hanem amikor elkezdünk olyan hírek alapján véleményt alkotni és döntéseket hozni, amelyek nem igazak. Amikor például az alapján döntjük el, melyik pártra szavazunk, hogy csak egyetlen forrásból tájékozódtunk a politikai hírekről. Amikor pénzügyi, befektetési döntéseket hozunk hasonló metódussal. Amikor az alapján veszünk be egy gyógyszert vagy használunk valamilyen gyógyhatású készítményt, hogy arról mit írnak egyetlen oldalon, amelynek a megbízhatóságát nem ellenőrizzük.
Most persze biztos mindannyian azt gondoljuk erre: én nem vagyok olyan! Persze, senki sem olyan, de sajnos mégis nagyon sokan olyanok. Nem a véletlen hívta életre például a Ködpiszkáló blogot sem, amelyet különböző gyógyszerészek, vegyészek és biológusok vezetnek, akiknek célja a gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitek, rémhírek eloszlatása.
Szóval, hogy összegezzük a tanulságot: egyáltalán nem baj, ha nem hiszel el mindent, ami hivatalosnak tűnik, nem baj, ha szkeptikus vagy és utánaolvasol dolgoknak. És különösen fontos, hogy ezt azelőtt tedd meg, mielőtt véleményt formálsz, és fontos döntéseket hozol! Az információs műveltség területe egy olyan témakör, amiben mindannyiunknak bőven van hova fejlődnie. Neked is, nekem is.
Ha felkeltette az érdeklődésedet az információs műveltség témája vagy annak fejlesztése, és szeretnél komolyabban utánaolvasni, ezen a linken indulhatsz el:
Varga Katalin (szerk.): A 21. század műveltsége. E-könyv az információs műveltségről. Pécs, PTE FEEK Könyvtártudományi Intézet, 2008. http://old.lib.pte.hu/elektkonyvtar/ekonyvek/elibrary/21szazad
