890 magyar forint az ára. Ez az az összeg, amit először minden gondolkodás nélkül fizetünk ki az újságárusnál, majd amikor a kezünkbe kapjuk a terméket, mégis húzni kezdjük miatta a szánkat. Mert bizony a Titánember első látásra nem az, amiért fizetni akartunk. Tény, hogy szép fényes a borító meg a lapok is, szóval igényes a kiadás, de igencsak vékonyka. Mi pedig tartalmat szerettünk volna, nem cicomát.
De aztán csak elkezdjük olvasni és valami egészen meglepőt tapasztalunk… nevetünk! Bizony, bizony, a Titánember már az első oldalon megnevettet minket, amikor egy igen komoly tűzeset helyszínére BKV busszal érkezik. Aztán mosolyogva nyugtázzuk, hogy a tömegközlekedést lecseréli arra a járműre, amivel általában járni szokott: egy piros Lada taxira, amit az egyik régi barátja vezet. A jármű sokaknak a Szomszédok sorozat feelingjét idézi, de nekünk az az ezeréves kép jut róla eszünkbe, amikor az öcsénkkel pózolunk a családi autó, a mi piros Ladánk motorháztetején. Ez a kis magyar valóság, ez a képregény mi vagyunk. És akkor a Paksot ért terroristatámadásról még nem is ejtettünk szót…
A képregény egyébként a szuperhősök világát sem kíméli. Hősünk legjobb barátja, a taxisofőr, azzal keresi meg a mellékest, hogy a katasztrófák helyszínén Titánemberes relikviákkal seftel. Virágzik a kereskedelem a katasztrófaturisták között! Ráadásul pont a taxis az, aki felteszi azt a kérdést, amely minden második szuperhősös sztorinál felmerül bennünk: Hogy lehet, hogy az égvilágon senki nem fedi fel hősünk civil kilétét, amikor még egy átkozott maszkot sem húz a fejére? Még a barátnője sem jön rá semmire… A csajszi, aki egyébként a tipikus idegesítő újságíró, Sarka Noémi (már a puszta névválasztás is fricskának tűnik a magyar médiával szemben) mást sem csinál, csak a Titánember után lohol, miközben a barátjával, Attilával alig törődik. Elég tipikus felállás egy ilyen sztorihoz, nem? De már a szuperhős neve is megmosolyogtat minket: Vasember és Acélember után most már itt van Titánember is.
A projekt két magyar fiatalember munkája. A sztorit Caaroy Carville írja, aki ugyan még nem sokat mutatott az első füzet alapján, de már most megállapíthatjuk róla, hogy nagyon ötletesen építi be a kulturális sajátosságainkat egy olyan történetbe, amely nagyon finom humorral piszkálgatja a szuperhős-világot. Ráadásul az első rész befejezésével nagy ígéretet tett nekünk a folytatás minőségével kapcsolatban. A rajzokat és színezést Vadas Máté készíti, akiről viszont elmondhatjuk, hogy ezzel a pár oldallal is képes volt megnyerni minket. A képi világ nem csak minőségi munka, de kifejezetten a mi ízlésünknek való, akárcsak a színvilág .A képregény független kiadó gondozásában jelenik meg.
890 jó magyar forint. Ez az az összeg, amit legközelebb is ki fogunk fizetni a Titánemberért, mert így amikor eljövünk az újságárustól, érezhetjük majd azt, hogy egy doboz cigi árával mi is támogattuk a magyar képregényipart, és végül még jól is szórakoztunk.
