Molnár Gábor 5Pallos című képregényének első számának recenziója
A vitézek legendái és krónikájuk ábrázatja
Egy Szentföldet is megjárt vitéz sereget toborozna a környéket sanyargató banditák ellen, de a falusiak részéről csak közönnyel, gyávasággal és gyanakvással találkozik. Hamarosan azonban mégis társakra bukkan, és így már belevágnak – mármint a rablókba is, meg a rendcsinálásba is. Röviden erről szól az 5Pallos első kötete. Finoman szólva nem a legeredetibb történet, ugye? De egyrészt „hé, ez az első szám!”, másrészt pedig a régi recepteknél minden a megvalósításon és a fűszerezésen múlik.
A történet alakulásáról és kifutásáról az első szám alapján nem bocsátkoznék találgatásokba, de az alaphelyzetben és a karakterekben látom a potenciált. A karakterábrázolás a megcélzott hangulathoz illeszkedően, jó értelemben gyors ecsetvonásokkal dolgozik: Molnár Gábor inkább mutat, mint mond, és inkább és cselekedtet, mint beszéltet.
A manga-hatású képi világot jól kitalált vizuális gegek és dinamikus panelkezelés teszi teljessé. Itt mutatkozik meg a 21. századi technológia előnye: a szerző a képregény Facebook-oldalán több, elsőre nem egyértelmű „húsvéti tojásról” rántja le a leplet – például a főszereplők füle egyáltalán nem véletlenszerűen lett olyan, amilyen…
A vizek forrásai
Nagy rajongója vagyok a Vízparti történet című kínai regénynek (részleteket lásd a szövegdobozban), és kamasz koromban minden nyáron elolvastam. Szemlátomást nem csak rám gyakorolt nagy hatást eme mű, hanem Molnár Gáborra, a 5Panels képregény-alkotó közösségének tagjára is, gondoltam, miközben a szerző új, az alkotócsoport öt éves fennállásának tiszteletére készített képregényének, az 5Pallosnak az első számát olvasgattam. A hatás – vízpart-berek, a hagyományos közösségek bénult tehetetlensége az őt veszélyeztető ellenséggel szemben, a vitézi néven ismert hősök, vagy úgy általánosságban az, amit (jobb kifejezés híján) wuxia-eszétikának neveznék – egyértelműen kimutatható, és maga a szerző is a Vízparti történetet jelöli meg egyik fő ihletőként) a képregény Facebook-oldalán.
Az 5Pallos másik – az előzőnél sokkal szélesebb kör által felismerhető módon megjelenő – rétege a magyar népmesék és népdalok világa: ha a Vízparti történetből eredeztetjük a képregény szellemét, akkor a magyar népi hagyomány adja a testét. Igaz ez mind a szereplők és helyek nevének megválasztására, mint a jellegzetes képek átemelésére (lásd a 10. oldalon az érő szőlőt a két szegénylegénnyel vagy az éjjeli rajtaütés busómaszkjait). Számomra mindig szívet melengető, ha egy alkotó ilyes ügyesen merít a hagyományinkból és kultúránkból, vagy amikor ilyen jó arányérzékkel vegyíti azt máshonnan származó elemekkel.
Sajnos vonatkozó háttérismeretek hiányában a Szekerce és Szemerce című képregényre, illetve az 5Panels alkotói közösség megalakulásának – és általában a hazai képregény sorsának – történetére vonatkozó utalások részemről felismeretlenek maradtak. Szerencsére az alkotó él a 21. század kínálta lehetőségekkel, és a képregény Facebook-oldalán számtalan ilyen apró utalást megoszt, sok-sok kép társaságában.
Az olvasó ítélete
Az 5Pallos kellemesen üde, izgalmasnak ígérkező és alapvetően rendkívül szimpatikus képregény, amely ügyesen vegyíti a magyaros közeget, a wuxia-esztétikát és a képregényes történetmesélést a hazai képregényes berkek (pedig eddig megálltam, hogy elsüssem ezt a szóviccet…) belsős poénjaival. Tízből nyolc deli vitézzel szavazok neki bizalmat.
