1. nap:
Rémes ez a tömegnyomor. Anyám nem tudott annyi utódot szülni, mint ahányan itt tobzódnak körülöttem az asztalon, pedig neki aztán nem semmi, hány kölke kelt ki. Az arachnofóbiások rémálma lehet ez a hely.
…
Kivettek a heringpartiból és odaadtak valami csajnak. Ez már csak azért se túlságosan érthető, mert láthatóan úgy fogja ezt a nyomoronc kis tégelyt, amibe raktak, mintha veszélyes hulladékot szállítana. Minek kellek ennek egyáltalán? Mondjuk a mellette lévő srác elég önelégülten vigyorog, lehet, hogy ez valami különös, szadista rituálé része.
1. nap:
Akkor mi most pókot veszünk. Ez itt az asztalon mind pók. Az a pici is ilyen nagy, vérszomjas dög lesz. Jó, oké, választok. Ez ilyen csíkos lesz? Rendben, egész tűrhető, legyen ez. Mi?! Én cipeljem hazaúton?! Hát, jó… Nevet kéne neki adni, akkor talán kevésbé akarom eldobni. Csíkos lesz, mint egy börtöntöltelék. Legyen Pizsi. Hello, Pizsi pók! Pók… Jézusom, tényleg pókot vettünk…

7. nap:
Már egy hete itt vagyok a csajjal meg a sráccal. A srác mellett van a helyem, aki vagy 16x körbefotózott már, szóval gondolom, szeret. A csaj időnként idejön és bámul egy darabig. Mindig köszön, mintha elvárnám, de szerintem csak magát próbálja meggyőzni, hogy ettől majd olyan leszek, mint egy kiscica, vagy nem tudom…
7. nap:
Szia, Pizsi! Egészen nyugis ez a pók. Nem is néz ki olyannak, aki meg akarna ölni. Amíg benne van a dobozban, addig még aranyos is. Meg hát én választottam, így biztos nagyon okos és szelíd lesz.
60. nap:
Már többször vedlettem, amit a srác mindig kitörő lelkesedéssel fogadott, és mindig elcsórta a levedlett bőrömet, a jó ég tudja, minek. Valami fura fétise lehet. Kicsit kezdek is aggódni miatta. A csaj mostanra egészen megszokott, nem úgy néz rám, mintha rögtön el akarna szaladni. Egyébként kaptam új helyet, a régiben már bajosan fértem el. Ez most jó tágas, és egészen lakájos.
60. nap:
Nem gondoltam, hogy ez az állat ilyen gyorsan fog nőni. Már elég szépen látszanak a csíkjai. Ellenben elképesztően unalmas. Egész nap csak van. Egy helyben. Mozdulatlanul. Persze A. mindig rendkívül lelkes, amikor etetni kell vagy vedlik, mert hát nézzem meg, milyen jó! Folyton azon izgul, hogy fiú vagy lány, mert a lányok elvileg sokkal tovább élnek. Amikor vedlik, kiszedi a bőrét és nagyítóval próbálja kikukkolni, van-e neki fogalmamsincsmicsodája, amiből kiderül, hogy lány. Azt mondjuk nem tudom, mit akar látni egy 3 centis kis vacakból, de legalább élvezi.

365. nap:
Ma van a születésnapom. Csodálatos nap ez, mert felfedeztem tőlem nem messze egy hatalmas zsákmányt. Remélem, sikerül becserkészni. Még az is lehet, hogy szülinapi ajándéknak szánták. Azt hiszem, az egész napomat arra fogom szánni, hogy elkapjam. Fárasztó lesz, de az eredmény biztosan megéri.
365. nap:
Halál unalmas ez a pók. Egész álló nap a terrárium szélére tapadva áll egy helyben, és nem mozdul. Farkasszemet néz a teknőssel, ami a mellette lévő akvárium szélén van épp. Láthatóan mindkettő azt hiszi a másikról, hogy kaja. Istenem, miért is hittem, hogy lesz valaha olyan állatunk, amelyik nem teljesen hülye? Kiábrándító belegondolni, hogy az állatok elméletileg olyanok, mint a gazdáik…
A rajzokért köszönet: http://buttmantis.deviantart.com/ és http://sawokmrgreen.deviantart.com/