A Darwin-díj sokaknak ismerősen csenghet, a legtöbben tisztában vannak vele, hogy ezt az „elismerést” azok kapják, akik valamiféle elképzelhetetlenül idióta módon távoztak az élők sorából. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ennek az 1994-ben az amerikai Wendy Northcutt által alapított kitüntetésnek komoly kritériumai is vannak. Mivel a Darwin-díj célja – ahogy a neve is utal rá – elsősorban az, hogy az odaítélésével „hálálja meg” a díjazottaknak, hogy Charles Darwin természetes kiválasztódásról szóló elméletének megfelelően nem örökítik tovább ostobaságukat, az első ilyen feltétel, hogy a jelölt elhunyt legyen, vagy veszítse el szaporodó képességét. Ez persze önmagában még túl morbid volna, hisz könnyen vezethetne önkéntes hülyevadászok ámokfutásához, ezért a második feltétel rögtön ki is mondja: az első pont beteljesülésének a jelölt önhibájából kell történnie. További fontos szempont, hogy a leendő díjazott legyen mentálisan egészséges, és az amerikai vezetői korhatár feletti, vagyis az esetek többségében felnőtt. Végül pedig az esetnek egyedinek és bizonyíthatónak kell lennie, különben elveszítené az érdekességét. A későbbiekben tovább bővítették a listát: belekerült, hogy nem lehet díjazott olyan eset, ami ártatlanok sérülését is okozta, illetve kizárták a szándékosságot is, hogy elkerüljék az esetleges hírnév miatt elkövetett öngyilkosságokat.
Mindezek ismeretében még mindig mondhatnánk, hogy jó, jó, de azért ez a díj így is túlmegy a jó ízlés határán. Mégis hogy lehet szórakozni mások halálán? És tényleg, ez így nagyon szörnyen hangzik. De ha úgy is érzed, hogy te erre sosem lennél képes, hiszen az emberi hülyeség ennyire mégsem lehet határtalan, azért böngészd át rövid összeállításunkat az elmúlt 22 év során Darwin-díjat nyert vagy épp arra jelölt esetekről.
Fontossági sorrend
2008, Július 16, Olaszország
A 68 éves Gerhardnak volt mit a tejbe aprítani: csodálatos Porsche Cayenne-jével járt-kelt az utakon. Egy nap kisebb dugóba keveredett az egyik jelzőlámpa előtt. Mielőtt az autók elérnék a lámpát, egy vasúti átkelőn kell áthaladniuk. Gerhard jó Porsche tulajdonos révén nem tartotta be a követési távolságot, és túl közel merészkedett az előtte araszoló kocsihoz, ami azt eredményezte, hogy amikor pirosra váltott a lámpa, hirtelen két záródó sorompó közt a vasúti átkelőn találta magát. Rövidesen meg is hallotta a közeledő vonat zaját, amire a normális emberi reakció nyilván az volna, hogy lendületesen kiszáll az autóból, és elmenekül. Gerhard ezt részben meg is tette. Kiszállt a kocsijából, majd egyenesen a vonat felé kezdett szaladni, feltartva két karját annak reményében, hogy így megmentheti imádott sportautóját. Végül is, a Porsche valóban kevesebb kárt szenvedett, mint az élők sorából hamarosan eltávozott tulajdonosa.
Modern páncél
2006, Augusztus 26, Leicester, Anglia
Darren halála rejtély volt. A 33 éves férfira az előszobájában találtak rá a mellkasán több szúrt sebbel. A rendőrség természetesen azonnal gyilkosságra kezdett gyanakodni, ám semmilyen ezt megerősítő bizonyítékot nem találtak. Sőt, a boncolás megállapította, hogy semmi nem utal dulakodásra, a sebeket valószínűleg az áldozat ejtette saját magán. Az eset Darwin-díjat érdemlő körülményeire egy év leforgását követően derült fény, amikor is az áldozat felesége, aki az incidens idején külföldi vakáción tartózkodott, elmondta a nyomozóknak, hogy férje közvetlenül elutazása előtt rendkívül lelkesen filozofált arról, vajon az új kabátja átszúrható-e vagy sem. Igen, Darren úgy gondolta, leteszteli, kibír-e a bőrkabátja néhány késszúrást. És eme teszt elvégzésének legkézenfekvőbb módja, ha nem a fogason lógó kabáton kísérletezik, hanem rögtön élesben, saját magán próbálja ki a dolgot. Ez, és emberfeletti célzóképessége vezettek végül ahhoz, hogy Darren szíven szúrja saját magát.
A szigszalag
2000, Április 24, Oregon
A szigetelő szalagnak komoly híre van. Mindenki ismeri a mondást: „Ha nem mozog, de kéne: WD 40. Ha mozog, de nem kéne: szigszalag.”, ám van, aki tényleg eszerint él. Vagyis csak élt egészen 2000 tavaszáig, amikor is a szóban forgó fiatalember egy barátjával úgy döntött, horgászni mennek a Columbia folyóra. Az alumínium csónak, amit ehhez használtak, már igen csak viseltes volt, gondolták hát, az itt-ott meggyengült illesztéseket szigszalaggal varázsolják újjá és betonbiztossá. Szegény 90 kg-ra hitelesített csónak hősiesen bírta az ezt bőven meghaladó két úriember és felszerelésük súlyát egészen addig, míg eszes díjazottunk egy vadvízi szakaszon fel nem talált állni benne. A két férfi a vízbe esett, de csak egyiküket sikerült kimenteni. Azt, amelyiken nem egy túl bő mentőmellény volt. Talán ha azt is méretre ragasztotta volna szigszalaggal…
Rossz időben rossz helyen
1990, Február 3, Washington
Bár a díjat ’94-ben alapították, arra nem vonatkozik szabály, hogy visszamenőleg ne lehetne kiutalni. Így történt ez ebben az esetben is, amikor egy igazán dörzsölt tolvaj rablást kísérelt meg a H&J Leather & Firearms nevű fegyverboltban. Már önmagában az a tény, hogy valaki egy fegyverboltot szeretne kifosztani, megér néhány elmorzsolt könnycseppet, ám emberünk ennél is tovább emelte a tétet. Az üzletbe menet elsétált egy jól kivehető jelzésekkel ellátott rendőrautó mellett, belépve konstatálta, hogy egy kisebb tömeg vásárló – akik épp fegyvert vásároltak -, valamint egy békésen kávézó egyenruhás rendőr néz vissza rá, majd alaposan megfontolva a helyzetet ahelyett, hogy feltűnés nélkül kisétált volna, fennhangon bejelentette a rablás tényét, és leadott néhány figyelmeztető lövést. Válaszul kapott néhány golyót innen-onnan, megmentve ezzel az emberiséget génjei tovább örökítésétől.
