A mostanság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Young Adult irodalom sarokkövének tekinthető a népmesei elemek használata, pontosabban használatának igénye. Gondoljunk csak a százával születő könyvekre, amelyek középiskolai környezetben gondolják újra valamelyik klasszikust. Kérdés viszont, hogy mennyire ötvözi ezt a mai YA egyik legismertebb darabja, Az éhezők viadala.
Mi is az a népmese?
A mese fogalmát alapvetően két nagy kategóriára oszthatjuk: népmesére és műmesére. Ez a felosztás természetesen eléggé elnagyolt, hiszen rengeteg egyéb változó is szerepet játszik a kategorizáció során. A népmese alapvetően egy folyamat, és mindig csak addig létezik, ameddig az adott folyamat tart. Tehát ott kezdődik minden, amikor a mesemondó kinyitja a száját, és pontosan ott végződik, amikor befejezi a mesélést. A műmese egyik legfőbb megkülönböztető jegye pedig az, hogy ismerjük a szerzőjét. Egyszerű különbség, mégis jelentős elemzési szempont, hiszen nem mindegy, hogy a királylány azért választotta a sárkányt, mert nemesebb érzelmeket érzett benne, mint a királyfiban, vagy az író egyszerűen csak extrém szexuális hajlamokkal rendelkezik. Arról nem is beszélve, hogy a műmeséhez képest a népmese sokkal általánosabb (és ezért könnyebben kategorizálható) jegyekkel rendelkezik többnyire a szájhagyomány szárnyán szálló önkéntes igehirdetés miatt, mint a műmese, ahol tudjuk ki és miért fogta kezébe a tollat.
A népmese csupán a pillanatban létezik, nem akar mintát mutatni az emberek számára, inkább ő keresi a világot az emberekben, semmint ő maga akarna világrendet felállítani eléjük. Tény viszont, hogy a mese ezért ugyan ámíthat, vágy-világba vezethet, de mindig csak olyan mértékben tér el a valóságtól, hogy a közönsége igényeinek megfeleljen.
Fontos még, hogy nem azonosítható a mese és a népmese fogalma a tündérmesével. Az csupán egy kategória a sok másik mellett (például ilyen az anti-mese, a csali-mese és a meseparódia), de tény, hogy vannak, akik ezt tekintik a mesék magjának. Innen indul a mostanság szintén divatos sok "egyszer volt, hol nem volt" is, de azért ne felejtsük el, hogy a Disney által belénk oltott trillázó tündérvilág már műmesei eredetű, az animációs filmek eredeti verziói nem a gyerekszoba magányába valók.
Sok felvetést lehet megcáfolni a régebbi és a kortárs mesék viszonyával kapcsolatban, viszont egy alapvető különbség biztosan fellelhető: míg az eredeti mesék inkább a cselekvésre koncentrálnak, hogy fenntartsák az érdeklődést, addig a mostaniak sokkal inkább az egyéni motivációkat igyekszenek kibontani. A népmese kutatás egyik kiindulópontja is a cselekvés maga. Vlagyimir Propp, aki az orosz varázsmeséket tanulmányozta, ezeket funkcióknak nevezte. A funkciók száma viszont nem végtelen, sőt, az elemek sorrendje is azonos, itt valóban ritkán lehet hiba a Mátrixban. Furcsa is lenne az olyan népmese, ahol az aranyhal kifogását megelőzné a három kívánság beteljesülése, vagy az, ahol a királylány mentené meg a herceget a sárkánytól. Bár, az utóbbit biztos előszeretettel cincálná szét a feminista kritika.
Milyen szereplők lehetnek Proppnál?
A hős, ő az, aki közvetlenül elszenvedi a károkat, vállalja azok megszüntetését, ill. egy másik személy hiányérzetét. Tehát a hős egy olyan figura, aki mély sérelmeket szenved, és azokat hősiesen hordja magában. A történet során pedig felülkerekedik legmélyebb félelmein vagy sérelmein, és végül a bosszút felváltja a tenni akarás és a világ megmentésére való igény. Helló, Katniss!
Az ellenfél, ki kárt okoz a hős családjának, megelőlegezi a tilalmak megszegését, ártó szándékú ajánlatait a hős pedig mindig elfogadja. Természetesen azonnal mindenkinek Snow elnök ugorhat be a kategóriáról, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a proppi modellben a tényleges ellenfél mindig kétszer tűnik fel, a történet elején és a végén, legyőzésekor. Katniss pedig nem feltétlen ad igenlő válaszokat az ajánlataira.
Az adományozó/segítőtárs, aki a varázseszközt biztosítja a hős számára. Mivel egy trilógiáról van szó, ezért az eszköz változhat. Érthetjük átvitt értelemben a dolgot, és gondolhatunk a mások által generált bátorságra, de szerintem itt sokkal inkább a fecsegőposztáráról lehet szó, ami a lázadás szimbólumává válik.
Az álhős, aki a hős cselekedeteit magáénak tulajdonítja, így a hősre támad, sokszor azonos az ellenféllel. Itt látszik, hogy nem tipikus proppi mese az Éhezők viadala, hiszen ilyen karakter nem igazán jelenik meg a trilógián belül. De persze a konstrukció működhet néhány elem elhagyásával is.
Hogyan zajlik egy proppi mese?
A spoilerek elkerülése végett most csupán Propp rendszerét közöljük, ha esetleg valaki még nem látta, vagy újra megnézné Az éhezők viadalának összes részét, akkor íme egy perspektíva, ami segíthet a mű szerkezetének megértésében.
- A hős elhagyja otthonát
- A hőst figyelmeztetik
- Az ellenség megjelenése/a hős felkutatása
- Megszerzik az információt
- Az ellenség becsapja a hőst
- Az ellenség fellép a hős hozzátartozói ellen
- A hős tudomást szerez róla
- A hős támadásba lendül
- A hős megkapja a mágikus tárgyat
- A hős találkozik az ellenséggel
- Az ellenséget legyőzik
- A hős visszatér
- A hősnek ismét el kell hagynia otthonát
- A hős feladatot kap
- A hős megoldja feladatát
- A hős ereje nő
- Az ellenséget végleg megsemmisítik
- A hős esküvője
Ezek alapján szerintetek proppi mese Az éhezők viadala?
