Véres November 6

Véres November 6

Mix Fazekas Zsolt HCWPankrációWrestlingFelnőtteknek

Kezdjük az elején. Én szeretem a pankrációt és ezt a magyar pankrátoroknak köszönhetem. A '90-es évek gyermekei még emlékezhetnek rá, hogy a Cartoon Network után mindig pankráció ment angolul, de ezt leszámítva a mi kultúránkat eléggé elkerülte ez a műfaj. Ha nem hívnak el egy Magyar Pankrátorok Show-jára, nem is tudtam volna meg, mennyire jó dolog a pankráció.

A pankráció lényegében koreografált akrobatika és harcjelenetek sorozata, ami egy egész történetet mond el. Azt mondani tehát, hogy ez színjáték, megalapozott. Hála az Istennek az, különben hat-hét gyilkosságot láttam volna a hétvégén. Ez inkább balett pasiknak. Egyszerű sztorik, érdekes karakterek és eltúlzottan nagy csaták. Egy korban, ahol mindent ellepett a speciális effektek serege, élvezetes, hogy ebben a műfajban pár ember minden trükk nélkül próbál minél hihetetlenebb mutatványt nyújtani számunkra.
A Véres Novembert a Hungarian Wrestling Championship, azaz a HCW rendezi. Ennek a kis cégnek a pankrátorai nem ebből keresik a napi betevőjüket. Ezek az emberek hétköznapjaikban köztünk élnek és dolgoznak. Havonta, kéthavonta felöltik jelmezeiket és az életüket kockáztatják a közönség kedvéért. A Véres November pedig a legnagyobb rendezvényük. Ez lényegében egy szabályokat nélkülöző brutális show, ahol engedélyezett az eszközhasználat. Szóval a birkózok máskor, ha túl sokáig vannak ringen kívül, vagy kötelet érintő ellenfelüket bántják, akkor kieshetnek. Itt? Ha egy székkel véresre vered a másikat, hogy végre le tudja számolni a bíró a meccset, az nem számít nagy dolognak.

Vigyázat a képeket csak erős idegzetűek nézzék végig!

A képeket köszönjük az E. S. Photo-nak a HCW engedélyével közöljük.

A show rögtön a csapatok övmérkőzésével kezdődött. Itt három csapat (vagy pankrátor szlengben Tag team) küzdött meg az övekért. Ezeket az öveket mindig a legjobbak hordhatják, de sokkal inkább eszmei értéke van. Bizonyíték arra, hogy ők a legjobbak, viszont sajnos ezt könnyű megszerezni csalással is. Bárhogyan is, az Omen Expressz volt a bajnok eddig, a két őrült arcfestett és harapdáló pankrátor mindig fantasztikusan kreatív hülyeséggel támadja meg az ellenségeit. Ez esetben ezek az Őserő harcosai voltak és a másik csapatot Icarus, a repülő szuperhős és a holland legenda, Gabriel Angelfire hirtelen jött szövetsége alkotta. Ez a meccs remek példája a jó pankrációnak. Hiába a szabálynélküli harc, nagyon élvezetes duókról volt szó, még ha Icarus szigorú és komor karaktere ellentéte is az örökké vidám Angelfire-nek. Egy pokoli küzdelemben - amiben nem egy karácsonyi díszgömböt törtek szét egymáson a pankrátorok - az Őserő végre elnyerte az öveket.

Ezután a show talán legmeglepőbb mérkőzésével folytatódott a küzdelem. Ez is egy tag team meccs volt, de szabályokkal. Az egyik sarokban hazánkat képviselte a HCW szerelmespárja, Audry Bride és vérszívó kedvese, Dylan Lockheart. A másik sarokban pedig a két külföldi vendég pankrátor, Sara Elektra és Jimmy Gavrosche volt. A facebook szavazás eredménye alapján a két szerelmespár küzdött meg egymással, aminek a magyar vámpír nem nagyon örült. Ezt a harcban is jól kifejezte és ezért volt számomra ez a legizgalmasabb meccs az egész show-ból. Ugyanis a legtöbbször a külföldiek a rosszak. A külföldiekkel szemben a magyar rajongók a sajátjaiknak fognak drukkolni. Dylannek mégis sikerült annyira megvetően bánnia társával/barátnőjével és magával a közösséggel, hogy még a rajongók is elfordultak tőle. A végére csak a francia fiúnak drukkoltak és akkor álltak a magyar páros oldalára, amikor Audry Bride váltotta őt a ringben. A meccs végén pedig a dühös férfi saját barátnőjét támadta meg, felelve a rajongók édes kis „Csillámpóni” kántálására. A lányt pedig a hirtelen a jó… vagy a magukhoz képest jobb oldalra állt Omen Expressz elmebetegei védték meg, miközben kitépkedték a fiú szemfogait. Ezért is tartom ezt a legjobb pankrációs meccsnek a listán, mert a közönség ment a sztorival. Inkább favorizálták a külföldi fiút, mert látták, hogy mit tesz Dylan, és a végén ünnepelték az Omen Expresszt, akiket előtte még kifújoltak, és tapsolták, hogy elvesztették az öveiket. Ez mutatja, mennyire jó tud lenni egy pankrációs show, amikor a közönség ennyire képes véleményt változtatni, látva a pankrátorok tetteit, könnyed félóra alatt. Persze, ehhez olyan zseniális tehetségek kellenek, mint Audry, Sara, Dylan és Jimmy, akik mind nagyszerűen szerepeltek.

Az egyik legérdekesebb meccset (beosztás alapján) a külföldi pusztítók és az újoncok vívták. Yorgos Kolonis, a görög titán, aki nem csak egy óriás, de úgy is harcol, mint egy spártai katona, szövetkezett Zafar Ameennel, aki kérdés nélkül a legszórakoztatóbb rosszfiú az egész HCW-ben. A görögöt az Elvis rajongó/imitátor menedzsere kísérte be, és Zafart pedig saját kis hastáncos háreme. Fontos ezt elmondanom, mert kivételesen ők is az események részei voltak. A lányok egyikét sarokba rakták és a „nagyúr” kutyaként bánt vele, mivel az egyik kihívóval flörtölt. Ez volt Hombre, aki mellé az apró, de villámgyors Reddix állt. A páros mindkét tagja high-flyer, a pankrátorok, akik hatalmasakat ugranak és sokkal látványosabb, gyorsabb technikával vívnak. Ez rögtön egy nagyon menő meccset teremtett a két pusztító és a két akrobata között. Kissé szerencsétlenül jött ki viszont, hogy a végén megint egy hölgyről szólt a történet, rögtön az előző meccs után, de ez sem rontott annyit az élményen.

Ezután jött az este hat fős tag team meccse. Ebben két háromfős csapat vívott meg egymással. A meccs fő fordulata az volt, amikor a jó oldalon a Lég Lovagok (a high-flyer Murlock és maszkos társa, Poison) Cyrus Cage-el vonultak ki a ringbe, de az ellenségeik nem minden tagja volt gonosz. Ugyanis a pankrációnak van egy afféle jó és rossz stílusú tematikája. Amennyire a pankráció egy nyers eszképizmus, ami a harc iránti vágyra épül, benne van az ösztönös fekete-fehér látásmódunk is. Jó és rossz. Ez tette ezt a meccset érdekessé számomra, mert a jó oldalon a Lovagok valódi jófiúk voltak és az örökké néma Cyrus, még ha meg is van a maga morális szürkéssége, végeredményben fellép a rossz ellen. Ellenben a „sötét” oldalon két gyáva rosszfiú volt és egy jó fiú, aki szerintem nem tudta mire jelentkezik. Ted Wellington, akinek jellegzetes szokása, hogy trükkökkel és csalással nyer és RP Tyson, az igazgató kis unokaöccse, aki rohadtul béna, de hé… rokon, szóval bekerült. Zseniális, amikor ez a két kiskaput kereső trükköző egy ringbe kerül két hőssel és egy félelmetes, maszkos férfival. Mit tesznek? Azonnal cserbenhagyják harmadik társukat, az újdonsült Blake Staemert, a steampunk kalózt, aki becsületére legyen mondva, akár hármukkal is megküzd egyedül. A meccset a végén mégis nagy nehezen a rosszfiúk nyerik, akik minden trükköt felhasználnak, nem csak Blake-et áldozzák fel, de Cyrust sikeresen a kordonhoz bilincselik, ameddig le nem győzik a Lég Lovagokat.

A Hardcore öv egy magyar érdekesség. Ezt az övet csak szabályok nélküli harcban lehet megnyerni és a HCW legdurvább arcainál volt eddig. A jelenlegi bajnok úgy nyerte, hogy nem egyszer lángoló dologba dobta az előző bajnokot. Még érdekesebb, hogy ez a személy Michael Nuts, egy jó fiú. Bár karrierjét gonoszan kezdte, mára sokkal inkább egy animéből szabadult becsületét kereső szamuráj, aki lánggal vívja harcait. Kihívója talán a kedvenc magyar karakterem ötlet alapján. Koppány, ez a hihetetlen hatalmas ében ruhás férfi minden meccsére egy fejszével jár ki. Ez a fickó, a magyar sötét legendák mumusa, a mocsarakból jött élő bosszú és úgy is néz ki. Sajnos ez a meccs picit súlytalanra sikeredett. Bár, a hardcore öv lényegében a legbrutálisabb, fegyverhasználó, vérét adó bajnokok jutalma ez a mérkőzés a többi mellett egészen visszafogott lett. Az is ad bele, hogy a két pankrátor stílusa – az őrült mutatványok Nuts-tól és durva dobások Koppánytól – nem illettek össze igazán. Viszont az egész szépen zárult, Nuts megtartotta az övét és hiába győzött a ki nem mondott barátságát is sikerült megőriznie Koppánnyal. És ha már azt nem tudod értékelni, hogy két ember képes kezet fogni miután véresre verték egymást és ünnepelni a másikat… akkor semmit nem tudsz.

Az est főműsorszáma a HCW bajnoki övmérkőzés volt. A bajnok, Renegade, a gonosz tulaja a cégnek, aki bábokként mozgatta a pankrátorait és bíróit, hogy megszerezze az övet. A kihívója, az újra jó útra lépett Nitro. Nitro egy ideig dolgozott Renegade-nek és elégedetlen volt főnöke mocskos módszereivel, így most hosszú idő után elérte, hogy megküzdhessen vele. A meccsük a Véres Novemberhez méltó volt. Mocskos húzások és rajzszögek sorát kaptuk benne. Ennek a meccsnek volt talán a leglátványosabb zárása, ahogy Renegade arccal söpörte végig a szegeket, minek köszönhetően Nitro győzedelmeskedhetett. Megvallom, egyszer megnéznék egy egyszerre HCW és Hardcore bajnokot. Az egy brutális dolog lenne.

Félig hazudtam az előző bekezdésben. Nem ez volt a főműsorszám. Bár minden pankrációs show-n a Bajnoki öv sorsa a legfontosabb, de itt ezek után volt még egy meccs. Ez egy annyira durva mérkőzés volt, hogy előtte figyelmeztetést kaptunk: inkább távozzunk, ha gyenge a gyomrunk az ilyesmihez. Tudván, mi mindent láttunk az este és az eddigi Véres Novembereken, én elégé hanyagul kezeltem ezt. Ez Hardcore Ikon meccs volt. Ez az, amit már párszor írtam ebben a cikkben, hogy a Véres November talán a legnagyobb és legfontosabb minden HCW show közül. A legtöbb nagy sztorinak itt szokott vége lenni és innen jönnek az újak. Valahol érthető, hisz az itteni mutatványok ténylegesen életveszélyesek, szóval mikor ezen a show-n harcolnak a pankrátoraink, akkor úgy adnak bele mindent, hogy lehet, aznap vége lesz a karrierjüknek. Pontosan ezért alakult ki a Hardcore öv, hisz ez nem a legdurvább pankrátornak jár, hanem a legmerészebbnek, akik tényleg bármit bevállalnak, hogy győzzenek.

Az Ikon meccsre a pankrátorokat pedig a facebook esemény oldalán maguk a kommentálók választhatták ki. Az első választásuk Dover lett, aki az első Hardcore bajnok volt és jogosan nevezik úgy, mint maga a Véres November. Nem volt még meccse, ahol ne ment volna el a végletekig, hogy győzedelmeskedjen. Ellenfelének az öv utolsó hordozóját választották, akitől Nuts lángok között vette el a bajnoki címet. Ron Corvus, az igazi salgótarjáni utcai harcos, mind látványra és mind személyiségre. Corvus az, akitől már maga a sötét sikátor is fél, ha besétál oda. Aki közben amúgy aktív állatvédő és ajánlom figyelmetekbe a facebookos kampányait ebben a témában. Ez a két brutális alak egy deathmatch-ben harcolt meg az Ikon névért. Azt kérded, mi az? Az az, amikor a ringről leszedik a borítást meg a matracokat és a pankrátorok magukon a csupasz falapokon harcolnak. Gondolnád, hogy ez így már elég durva, de nem… ez alatt a meccs alatt, kötegelt neoncsövekre dobálták egymást, asztalra fektették és arra ráugrottak, üveglapba estek és persze, hogy volt a sarokban másfél centis acéltüskékkel teli lap, mert miért ne. Valahol a meccs kétharmadánál a közönség elnémult és már nem tudott drukkolni egyik félnek sem, mert már csak azért szorítottunk, hogy megérjék a holnapot. Az elején a figyelmeztetés eléggé nevetségnek tűnik, mert ezen az egész KONTINENSEN csak néhány ember merné bevállalni ezt a küzdelmet, így nem lenne kár azokért a barmokért, akik ezt gyakorlat nélkül kipróbálnák a hecc kedvéért. Tagadhatatlanul ez volt a legdurvább meccs, amit valaha láttam, és a végén én magam is állva tapsoltam meg a két őrültet, aki képes volt ezt a hihetetlenül király meccset lenyomni. Remélem, hamar visszanő a bőrük.

Dover személyes fotói facebookról a meccs után

Komolyan… jesszusom…

Még a szegény ring is úgy néz ki, mint akit halálra vertek!

Látogasd meg a HCW honlapját, hogy többet tudj meg a magyar pankrátorokat!