Mad Max 3: Az Igazság Csarnokán innen és túl kritika
Az első Mad Max-film kritikai és közönségsikerét is felülmúló második rész után csak idő kérdése volt, hogy az országúti harcos történetének harmadik felvonása mikor készül el. De menet közben valami menthetetlenül félresiklott.
Történetünk kezdetén Max Rockatansky továbbra is a pusztaságot rója, gépkocsi helyett ezúttal egy tevefogaton, amit már rögtön a film legelején elvesz tőle egy repülőgép-pilóta és a fia (és ha azt hinnétek, hogy ez a film legfurcsább momentuma, várjátok csak ki a végét). A fogat nyomait követve Max eljut az élettől pezsgő Cserevárosba, ahol már javában elkezdték értékesíteni a holmiját és a tevéket. Ahhoz, hogy Max visszaszerezze azt, ami az övé, kénytelen alkut kötni a város úrnőjével, Ángyival (Tina Turner). Ángyinak régóta a begyében vannak Csereváros valódi urai, Master és Blaster, egy törpe és egy kétméteres óriás párosa, akik egy földalatti erőműben disznószarból előállított metánnal biztosítják a város energiáját. Maxnek az a feladata, hogy beléjük kössön, az így támadt nézeteltérést pedig az Igazság Csarnokának nevezett arénában rendezzék. Azonban Max felrúgja az egyezséget, ezért Ángyi büntetésből száműzi őt a sivatagba. A haldokló Maxet végül egy elveszett gyerekekből álló törzs menti meg. A hitük szerint ő Walker kapitány, aki amolyan világvége utáni Mózesként elvezeti őket Holnap-nap-országba, vagyis Sydney-be. Ehelyett Max a gyerekeket Cserevárosba vezeti, hogy megdöntsék Ángyi uralmát.
Az eddig leírtakból is látszik, hogy történetileg nem túl sok párhuzamot lehet vonni az első két filmmel. Nos, ez azért van így, mert Az Igazság Csarnokán innen és túl nem Mad Max-filmként kezdte a pályafutását. Eredetileg egy elveszett gyerekekből álló törzsről szólt volna a film, aztán a Warner Bros. egyik vezetőjének a fejéből pattant ki a zseniális ötlet, hogy a Mad Max 2 sikerét meglovagolva írják át úgy a forgatókönyvet, hogy ez legyen a harmadik rész. George Miller ki tudja miért, de belement a játszmába, így az előző filmekhez képest óriási, 12 millió dolláros büdzséből gazdálkodhatott.
Ennek viszont az volt az ára, hogy a producereknek nagyobb beleszólása volt az alkotás folyamatába. Az amerikai közönségnek való imponálás érdekében került Tina Turner más amerikai színészekkel együtt a filmbe. Ennél sokkal súlyosabb következmény volt azonban az, hogy a korhatárt levitték PG-13-ra, ami nálunk kb. a 12-es karikának felel meg (emlékeztetőül: a Mad Max 1 és 2 besorolása R, ami nagyjából a 16-os korhatár-besorolást jelenti). Következésképpen jelentősen visszavettek az erőszakból, ami elég éles váltás a korábbiakhoz képest. Második nézésre tudatosult csak bennem, hogy Max az egész film folyamán SENKIT nem öl meg. Még jó, hogy Max ikonikus fegyverét, a lefűrészelt csövű shotgunt nem cserélték le egy vízipisztolyra…
A színészek játékáról sem tudok túl sok jót elmondani. Mel Gibson arcáról azt lehet leolvasni a játékidő jelentős részében, hogy „Mi a francot keresek én itt?”, valamint „Annyira szívesen lelőném ezt a barmot, de a producerek nem engedik.” De mintha a film készítői a Mad Max-sorozat alapvető stílusjegyei mellett a kontinuitásra is magasról tettek volna: a második részben a gyrocopter-pilótát játszó Bruce Spence itt is felbukkan, de egy teljesen más karakter bőrében. Tina Turnerről meg annyit, hogy az egy dolog, hogy nem jó színésznő, a zenéjével igazából nem lenne problémám azon kívül, hogy egyáltalán nem illik a Mad Max világába. És ha már a zenénél tartunk: Brian May-t a harmadik részben Maurice Jarre váltotta, aki egy tradicionálisabb hollywoodi filmzenét komponált, ami nélkülözi May zenéjének energiáját és vadságát. Egyedül a film fináléjában látható autós üldözés emlékeztet a korábbi filmekre, de ez sem több halvány utánérzésnél.
A bevétel szempontjából sikeres volt a film, de a közönséget és a kritikusokat is megosztotta: sokan nehezményezték, hogy a harmadik rész a Mad Max-sorozatot lebutította egy vasárnap délutáni családi kalandfilm szintjére. Az Igazság Csarnokán innen és túl remek példa arra, hogy ostoba döntésekkel hogyan lehet kis híján kinyírni egy sikeres franchise-t. Szerencsére a harminc évvel későbbi negyedik rész, A harag útja kiköszörülte a csorbát.
