Retrotrash a lovagkorból – fantasy filmek a B-oldalról

Retrotrash a lovagkorból – fantasy filmek a B-oldalról

Film Schmudla Balázs FilmekFantasyRetroSword & SorceryB-movie

A 80-as években tetőzött fantasy láz szükségszerűen kitermelte magának a saját filmjeit is, mivel a TSR és Wizards fémjelezte akkori ipar dübörgő gépezete szinte minden pop művészeti ágba belefolyt. Bár ezt legtöbbször a profit érdekében tette, azért akad pár olyan mű, amivel el tudod ütni az unalmas perceid.
Az ezt az időszakot követő évtizedes csendet csak a Gyűrűk ura és a Hobbit újbóli vászonra kerülése törte meg, de ugyanakkor van egy rakat olyan mozgóképes megoldás, amik a néhai és új hype farvizét kihasználva eveztek a hírnév felé. Igaz, a legtöbb hajó léket kapott, de nem feltétlen a sztori alultápláltsága miatt, hanem legtöbbször kevés volt bennük a marketingszemlélet. Ezekből jön most egy csokorral, hogy legyen mivel betömnöd a szabadidőd kósza réseit. Azt az egyet azonban jó észben tartani, hogy az itt felsorolt filmek nem filmművészeti remekek, inkább csak a fiatalabb fantasy rajongóknak jelentenek alternatívát a transz-elfekkel szemben.

Támadás a Krull bolygó ellen

Az 1983-as sci-fantasy elemekkel telelőtt mozi érdekessége, hogy ez lett volna ez első Dungeons and Dragons mozifilm, de több, ködös ok miatt elsüllyedt a hajó. A sztori természetesen rém egyszerű: Krull békés világán X és Y ország öli egymást, de kitalálják, hogy majd jól összeházasítják a királyi kölkeit és ettől majd béke, nyugalom költözik a birodalomba; kolbászt esznek, míg meg nem halnak és akciós lesz a mosópor is. A véletlen viszont úgy hozza, hogy a világokat uraló „Szörny” épp arra kocsikázik intergalaktikus, mágiameghajtású palotájával és jól lezúzza a lagzit, mert a kanos kis dög szemet vet a menyasszonyra. Mondjuk, helyes csaj, de nem küldeném érte harcba fekete páncélos, fogyatékos alien belsejű légióimat. Lényeg a lényeg: Colwyn herceg bepipul, összeszedi a csapatot, amihez még Liam „Qui-Gonn” Neeson is csatlakozik egy laza menetre.
Az erősen video only szagú mozi minden hibája ellenére egy igazi csemege a heroikus fantasy kedvelőinek, mert maga a sztori minden butasága ellenére életképes, és nem hemzseg a kliséktől. Tényleg: van olyan a mai 30-as fantasy fanok közül, aki ezt nem falta be pokémon korában?

A gyilkos héja

Az 1980-as sablonkirály kard és varázslat story a klasszikus szerelemféltős, menyasszonyölős testvérháborút dolgozza fel. A legkisebb királyfi - Sir Nagyonkemény - hadjáratot folytat bátyja, az időközben szupergonosszá avanzsált Lord Kétarc ellen. Igazi retro ízt ad a mozinak, hogy a korai fantasy világokat idézve rengeteg elemet emel át a való életből a saját létezésébe és ezzel egy kicsit Pendragonos utánérzetet ad magának a történetnek. A film legnagyobb erénye számomra, hogy bár a klasszikus fantasy karakterek alaptípusaiból építkezik, mégsem rángatja magára azok mára kötelezővé vált külsőségeit. Itt harcolhat a törpe korbáccsal, eheti nyersen a halat, míg az elfnek sem kell szexisen transzneműnek lennie.

Talen kardja – Harc a mágia ellen

Az 1982-es kard és varázslat sztoriról ki merem jelenteni, hogy a saját pályáján valahol a Conan a barbár mögött jön a sorban, de erősen felzárkózva. A setting annyiban tér el a hivatalosan is klasszikus Schwarzenegger mozitól, hogy a bronzkor helyett inkább a lovagkor felé tolódik el időben. A történet itt is a jól bevált fogásokhoz nyúl vissza, amiben a királyi család legkisebb fia éli túl egyedül a hatalomváltást, majd lelép apu Final Fantasyból licenszelt kardjával, és zsoldosnak áll. Utána persze visszajön és szájba ver mindenkit, mint Conan-klón zsoldoskapitány, de azért közben vannak még csöcsök, vér, varázslók, meg csöcsök és vér. Szóval minden, ami egy jó s&s mozihoz kell.

Tűz és jég

A fantasy hőskorának még arra is futotta, hogy megszüljön egy brutál rajzfilmet, ami akkoriban nem volt igazán jellemző a nyugati animációs iparra. A Frank Frazetta festette hátterek és látványtervek a kor színvonalát messze verték, és őszintén szólva, még ma is csak pár durvább japán projektben látni hasonló minőséget. A sztorit átszövő, a zsánerre jellemző szükségszerű erőszak és erotika a látvánnyal és a testkultuszt dicsőítő karakterekkel összeolvadva joggal nevezhető a 80-as évek fantasztikus szoftpornójának.