Közeledik az év vége, ami során már elég sok kiváló filmet bemutattunk nektek, azonban néhány kimaradt. Az Agymanók után lássuk a második választásunkat:
Nem mondhatnám, hogy oda vagyok a képregényfilmekért. Mármint persze, ki ne szeretné Iron Mant vagy Batmant? De nem mondanám, hogy rajongó vagyok. Ez azt jelenti, hogy megnézem, élvezem, de nem csapkodom a seggemet a földhöz, mikor bejelentenek egy újabb epizódot. A Batman filmek utolsó nagy dobása a A sötét lovag volt, de azóta mintha csak mennénk lefelé a lejtőn. Manapság pedig nincs más, csak Avengers és a DC kapálózása a Marvel mellett. Túl sok reményt nem is fűz az ember ezekhez a filmekhez. Oké, megcsinálják, aztán feledésbe merül.
Aztán jött egy nagyon érdekes dolog ebben az évben, a Kingsman: A titkos szolgálat, ami szintén egy képregény adaptáció, de végre nem egy sablonos, klisés megvalósításban, rendezésben.
A sztori annyira egyszerű, mint a faék. Van egy underground kémszervezet, a Kingsman, ahol a világ legjobb titkos ügynökei dolgoznak. Annyira jók, hogy James Bond hozzájuk képest egy amatőr kiscserkész, és különösebbek, mint Geronazzo Maria arca. Na, ennyire titkosak és különlegesek!
Egy napon ez a csoport azzal keres meg egy fiatal srácot, hogy kap egy lehetőséget, hogy felvételt nyerjen a Kingsman soraiba, mivel az apja is itt szolgált, és hát lógnak neki egy szívességgel. Innentől kezdve pedig beindulnak a poénok, az akció, az angol humor, de nem az a szar, hanem a királyabbik féle, és kezdetét veszi az igencsak tanulságos történet.
A sztoriról annyit, hogy bár az ember még csak nem is reménykedik abban, hogy majd valami olyan történetet fog kapni, ami érdekes, aminek van mondanivalója, amin érdemes elgondolkozni, és végül mégis! A sok röhögés és a laza rendezés mellett úgy teljesülnek ezek a titkos vágyaink, hogy még csak nem is érezzük úgy, hogy éppen a torkunkon nyomkodják lefelé a terméket. A Kingsman nem akarja a tanulságokat a szánkba tenni, nem utalgat, hogy ugyan, csak nyaljuk meg a végét, hanem lazán, angolosan kicsapja és várja, hogy ráhangolódjunk a dologra.
A rendezés mellett, ami egyébiránt zseniális és könnyed, fantasztikus még a színészi játék is. Samuel L. Jackson ismét hozza, amit tőle megszoktunk és amiért szeretjük, és mivel nem egy szar színész, ezért mindezt természetesen úgy, hogy hozzácsapja a saját jacksonságát a karakterhez. Ez az egyveleg - szokás szerint - üt. Colin Firth pedig annyira elegáns, angolos és úri, hogy a film nézése közben azon kapjuk magunkat, hogy átöltöztünk az otthoni mackóból egy laza öltönybe.
Aki kihagyta az év legjobb akció filmjét, az ne habozzon, hanem gyorsan pótolja! Ez az a képregényfilm, amit az is megnézhet, aki nem ismeri az eredetit, ami nem egy sablonos, klisékre alapozott szar, hanem az, amire úgy fogunk emlékezni, hogy 2015 legjobb akciója.
Eredeti nyelven a legjobb!
