Az early access lényege, hogy a készítők egy meghatározott pénzmennyiségért, - ami jó esetben kisebb a tervezett végső árnál, - azonnal elérhetővé teszik a vásárló számára az alfaverziót, a játék elkészültekor pedig a tejes verziót. A vásárló a fejlesztés egyes szakaszait így teszteli is, adományt is ad az elkészítéshez, ám minden vásárlás után csökken a későbbi vevők potenciális köre.
Ez azért jó a játékosnak, mert már jó előre kedvezményesen megveheti azt a játékot, amiről tudja, hogy érdekelni fogja kész verziója is, sőt, játszhat vele, bugokat jelenthet, segíthet a fejlesztésben.
A fejlesztőnek pedig azért jó, mert a szükséges pénz beszerzésének érdekében nem kell kölcsönt felvennie, vagy bármilyen egyéb, kockázatos pénzforráshoz folyamodnia.
De akkor mi a baj ezzel a rendszerrel?
A legtöbb esetben a crowdfundinghoz az indie fejlesztők fordulnak, vagy tehetséges pályakezdők, akiknek szükséges egy kis megelőlegezett bizalom egy jó ötlet vagy egy jó sztori megvalósításához. Az early access legkorábbi előfordulása a mintapéldája annak, hogy milyen esetben működik jól ez a rendszer. Korai hozzáféréssel a Minecraft 2009-ben lett megvásárolható, alakult köré egy kisebb community, majd hamar nagyon népszerű lett, 2011-re pedig el is készült.
Az egyik nagy probléma az, hogy a fejlesztőket, miután megkapták a hozzájárulásokat, az égvilágon semmi nem kötelezi arra, hogy ténylegesen befejezzék a játékot, vagy visszaadják a pénzt. Hiszen mi számít késznek, nem igaz?
A Steam early access programja 2013-ban indult 12 címmel, amelyeknek jó része az azóta eltelt két évben már el is készült, a vásárlók pedig nagyrészt elégedettek, mint az ARMA 3 vagy a Kerbal Space Program esetében. Két év a játékfejlesztésben nem hosszú idő, de máris van öt olyan projekt, ami nem túl kedvezően alakul, vagy véget ért. A játékok Steam-oldalán a vélemények között gyakran olvashatók olyan szövegek, mint a „dezertált projekt”, vagy a „kerüld ezt a stúdiót a továbbiakban”.
Hiszen mit lehet tenni, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy eredetileg tervezték?
Az induló projektek közül a StarForge-t késznek nyilvánították, de az early access verzió óta alig történt benne változás.
Az Under the Ocean pedig eltűnt a Steam-játékok listájáról egy hosszú, szomorú bocsánatkérő levél kíséretében, amelyben a fejlesztő megígéri, hogy vissza fogja adni az adományokat, amint lesz pénze, csak hát most nagyon nehéz az élet.
A Kick it.., Kenshi, Patterns. Prison Architect címek pedig csak lebegnek az éterben, amíg eldől, hogy a fenti két verzió közül melyiket fogják alkalmazni.
Az azóta megjelenő alfaverzióknál még magasabb a befejezetlenek száma, de egy-két híresebb projekt, mint a DayZ és a Godus előrevetítik ennek a formának a lehetséges sötét jövőjét.
A DayZ készítője, a Bohemia Interactive teljesen magára hagyta a játékot. Ugyanők készítették az ARMA 3-at, ami viszont eleget tett a hozzá fűzött reményeknek. A Godus Peter Molyneux nevéhez fűződik, akivel rosszul jártak, akik bizalmat szavaztak neki, ugyanis a befolyó pénzből végül egy freemium mobil játék készült, amit bárki ingyen letölthet a Google Play áruházból vagy az iPhone App Store-jából.
A crowdfunding egyébként sem egy problémamentes finanszírozási forma. A rendszer kijátszható, kihasználható, a támogatók pedig egy ötezer forint értékű adomány esetében nem fognak annyit mérlegelni, utánanézni a dolgoknak, mint több tíz vagy százezres nagyságrendeknél, pereskedni pedig végképp nem fognak.
A Kickstarteres vagy bármilyen hasonló crowdfunding folyamata abban előnyösebb az early accessnél, hogy addig nem kapnak semmit a fejlesztők, amíg az adományozott összeg egy előre kijelölt mérföldkövet el nem ér. A siker és az elégedettség mértéke sokkal nagyobb ilyen esetekben, hiszen ha mindenről nagyjából ismert, hogy mennyibe kerül, és annyit is bocsátanak a rendelkezésükre, a terv nagyobb eséllyel lesz sikeres.
Az early access viszont hoz, amennyit hoz, és ha az nem elég, akkor nem lehet mit tenni. Akkor jönnek a halogatások, a kifogások, extrémebb esetben pedig a fejlesztő egyszerűen lelép a pénzzel.
Nem állítom, hogy minden kisiklott projekt mögött eleve a lopás szándéka áll, de néhány mellett biztosan. Az pedig, hogy ha már valaki kezében van a pénz, ami a projekt teljesítéséhez kevés, de egy magánszemélynek hozhat egy-két gondtalan évet, ha nem is mindenkit, de az emberek nagy részét kísértésbe ejtheti.
Mi lehet tehát a crowdfunding és az early access jövője?
Örülhetünk annak, hogy a Kerbal Space Program, Shadowrun Returns, ARMA 3, Divinity, Pillars of Eternity, Broken Age, Armikrog, This War of Mine és társai létrejöhettek, és reménykedhetünk, hogy a jövőben a sok, idővel talán rengeteg ellenpélda nem veszi el véglegesen a támogatók kedvét attól, hogy ne borúlátóan álljanak egy valóban ígéretes projekthez.
A crowdfunding alapkoncepciója jó. De túl sok minden van az alkotók becsületességére és lelkiismeretességére bízva, nincs garancia, nincs jogi kötelezettség. Arra pedig, hogy ezeket el lehessen hagyni, a világunk még nem ért meg és valószínűleg soha nem is fog. Ha ezeket a jogi kereteket sikerül a képletbe illeszteni, még ha korlátozottan is, de ki tudják majd szűrni azokat, akik nem a projekt, hanem a gyors pénz érdekében fognak bele ilyesmibe.
