Időről időre felmerül a kérdés, ha máskor nem is, a Terminátor-filmek kapcsán (nem is oly régen, nyáron csodálkozhattunk rá újra kedvenc „élő szövet fémvázon” karaktereinkre): vajon mikor fog leigázni minket egy általunk teremtett mesterséges intelligencia? Ha valaki nem járatos a Terminátor-univerzumban, akkor dióhéjban elmondom, mi a lényeg. Eredetileg katonai célokra szánt számítógépes mesterséges intelligencia „öntudatra ébredt” 2029-ben, és úgy döntött, hogy az emberiségnek, mint olyannak, nincs helye többet a Földön. Ennyi a lényege, ez persze meg van keverve több szálon futó idősíkokkal, különböző androidokkal és terminátor robotokkal, miközben a túlélés a cél, és boncolgatjuk az időparadoxont is. Érdemes tenni egy kísérletet vele.
De vissza a jelenbe. Két-három hete maga a Google atyaúristene jelentette ki: ahelyett, hogy a keresőmotor mögötti mesterséges intelligenciát ők fejlesztenék, az a nagy harci helyzet, hogy minden egyes cukimacskás videóval, vagy gyakorikérdések.hu-s keresésekkel mi magunk tanítjuk és tesszük egyre jobbá azt. Amikor rákeresel arra, hogy „húsvéti nyúl”, majd ráklikkelsz az első nyilvánvaló találatra, tulajdonképpen az 1,2 billió találatból kiválasztod a legeslegjobbat. Ezt pedig megjegyzi a mesterséges intelligencia (későbbiekben MI). 10 év múlva a Google nem a keresőjéről lesz híres, hanem a MI-ről, ami mögötte áll. Vagyis a Google lenne az új Skynet?
De ne szaladjunk ennyire előre. 2011-ben, amikor az IBM megalkotta a Watson névre hallgató szuperszámítógépét, majd a gép legyőzte a két ember ellenfelét a Mindent vagy semmit! tévéshow amerikai változatában, a fanyalgók rögtön riadót fújtak. Azt vetették a mérnökök szemére, hogy vajon hogyan tudnak aludni és tükörbe nézni most, hogy létrehozták a Skynetet? Mielőtt megrémülnénk, tudnunk kell, hogy a Watson gép jóformán csak a lexikális tudását tekintve kerekedett a játékosok fölé. Memóriájában benne volt az angol Wikipédia teljes szövege és még 200 millió gépelt oldalnak megfelelő információ. John Prager, a Watsont létrehozó mérnökök egyike elmesélte később, milyen abszurdnak tűnt az ötlet, hogy szuperszámítógépet építsenek, ami aztán a TV-ben szerepelhet. Watson nagy erénye, hogy tudja kezelni a „big data”-t, vagyis az olyan hatalmas struktúrált/struktrúrálatlan adatmennyiséget, ami hétköznapi és naiv algoritmusok segítségével feldolgozhatatlan. Watson nem értette meg a feltett kérdéseket a szó klasszikus értelében, ám a korábbiakhoz képest nem csak kulcsszavak alapján tájékozódott a rendelkezésére álló adatokban, hanem betűkombinációkat is keresett. Ha pl. a kulcsszó az lett volna, hogy „g-e-n-j-u-t-s-u”, ezeknek a betűknek bármilyen sorrendjére kapott találatot is elemezte volna. Ezen kiértékeléshez volt szükség arra, hogy Watson egy szuperszámítógép teljesítményével rendelkezzen, mivel egy mezei laptopnak ugyanehhez évtizedekre lett volna szüksége. Watson tehát nem volt intelligens. Jelenleg az orvostudományt szolgálja, betegek adatait elemzi, és olyan összefüggéseket keres, mely az orvosok munkáját segíti egy-egy diagnózis felállításakor.
Jelenleg külön díjat (Loebner-díjat) kapnak azok a mérnökök, akik az adott évben a leginkább „élethű” mesterséges intelligenciát létrehozzák. Ezek az algoritmusok javarészt ún. chatbotok, és jelenleg 4 emberből egyet képeseket megtéveszteni, vagyis elhitetni a kérdezővel egy chatablakon keresztül, hogy ők maguk is emberek. Ez azért eléggé ijesztő, nem?
Ezzel összefüggésben pedig a különböző szervezetek egymást túllicitálva építik meg hatalmas gépeiket, külön rangsoruk is van, évente kétszer kerül kihirdetésre a szuperszámítógépek Top500-as listája. A jelenlegi első, a kínai Tianhe-2 már olyan komoly teljesítményre képes, hogy a kritikusok szerint egyszerűen nem tudjuk kihasználni az általa kínált lehetőségeket. Na és persze a listáról nem egy gép szupertitkos, csupán annyit tudni róluk, hogy katonai céllal épülnek, katonai forrásból van rá keret, és az sem publikus, hogy hol vannak! Nem kell atomtudósnak lenni ahhoz, hogy a létező mesterséges intelligenciákat és szuperszámítógépeket egyszer összehozza valaki.
Tavaly egy eléggé feledhető filmben, a Transzcendensben, Johnny Depp a halála előtt feltöltötte a tudatát egy számítógépre. Ez az elképzelés megkongatta ismét a vészharangot, és maga Stephen Hawking mondta azt, hogy az MI-k nem a barátaink. Szerinte, ha eljutunk arra a szintre, hogy egy robotra vagy egy ilyen csúcsszámítógépbe MI-t rakjunk, akkor az képes lesz fejleszteni magát, mindig a tökéletességre fog törekedni, és utána már semmi sem állítja meg. Természetesen nem ellenzi az egészet, de Hawking szükségét látja egyfajta biztonsági hálónak, amely világosan lefekteti a szabályokat (ld. asimovi törvények stb.). Egy MI létrehozása az emberiség egyik hatalmas vívmánya lenne – és az utolsó is, ha nem jövünk rá, hogyan használjuk.
Az ENSZ és a Human Rights Watch tiltakozik az ellen, hogy ilyen automata rendszerek egyáltalán felhasználásra kerüljenek katonai fegyverként. Hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi MI-ket, ha egy IQ-teszten indítanánk, akkor azok kb. egy négyéves gyerek szintjét ütnék meg. Ami tulajdonképpen logikus is, hiszen ezek alapvetően egy tanuló algoritmusra épülnek, ahogy a kisgyerek is a környezetét figyelve jön rá a dolgok működésére.
A legtöbb tudós ott jut zsákutcába, hogy azt képzelik, egy MI-t létrehozni olyan, hogy „tádá, tessék, itt egy doboz, és ami benne van, az okosabb, mint mi”. Ez nem így működik, hiszen eleve az intelligencia, mint olyan nem kézzelfogható dolog. Ha egy MI átmegy a Turing-teszten (melyben a kérdező a robot emberi mivoltát firtatja, és a kérdésekre adott válaszok alapján kell eldöntenie, emberrel vagy robottal beszél-e), attól intelligensnek tekinthető? Ha valami utánozza az intelligenciát, attól még nem lesz az. Ugyanígy amíg az „öntudatra ébredés” definíciója is széles skálán mozog, addig nem kell tartani attól, hogy egy Skynet szintű rendszer holnapra elsöpri a világot. Talán sosem következik be az öntudatra ébredés, hiszen lehet, mindig csak szimulálni, utánozni fogják azt? Alapvetően már a „tudat” sem egy kézzel fogható dolog. Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hangzottak el a júliusban rendezett konferencián, ahol a tudósok a MI-k várható funkcióiról beszéltek.
Jelenleg még nagy reményeket fűznek az ún. ConceptNet 4 (5) rendszerhez, mely az információk közötti kapcsolatokat elemzi. Például megérti a koncepciót, hogy az „őzgida ha felnő, szarvas lesz”, vagy aközött, hogy az „őzgida szarvas volt”. Nem csupán két szónak tekinti, hanem felismeri, milyen viszonyban állnak egymással. És ennek az ellenkezőjét is képes megtalálni, pl. a „pingvin” és a „repülés” szintén egymást kizáró fogalmak. Az IQ–teszten azonban a ConceptNet is csak egy 4-5 éves gyermek szintjén teljesít, de tény, hogy ezek a tesztek nem ilyen rendszerekre lettek tervezve. A ConcepNet nyílt forráskódú, bárki beszállhat a tanításába. Maga Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is nyíltan támogatja a fejlesztését. A jövőkutatók és az MI-ktől félők pedig forgolódnak az ágyukban.
