Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gertrude nevű kislány, aki azt kívánta, hogy bárcsak át tudna kelni egy olyan világba, ami tele van mágiával, csodákkal, nevetéssel és örömmel. Aztán jött a fordulat, amely csak őt lepte meg, az olvasót nem igazán: kiderült, hogy Gertrude nem vigyázott, hogy mit kíván…
Az I hate Fairyland című képregény első oldalán ugyanis hirtelen egy fekete lyuk képződik a kislány szobájának padlóján, ami annyi időt sem hagy neki, hogy egy gyermekdalt eldanoljon, máris magába szippantja. Gertrude pedig üvöltve érkezik abba a világba, amelybe annyira áhítozott, a világba, amely tele van mágiával, csodákkal, nevetéssel és örömmel: Fairylandbe, vagyis Tündérországba.
Cloudia királynő, az ország vezetője szeretettel fogadja őt, mint személyes vendégét, és rögtön tájékoztatja is a hazajutásának lehetőségeiről. Létezik ugyanis egy ajtó, amely visszavezet a hétköznapi világba, Gertrude küldetése pedig nem más, mint megtalálni a kulcsot hozzá. A királynő ehhez minden szükséges eszközt biztosít: utasítására Larrigon Wentsworth III. (ránézésre közönséges házilégy) idegenvezetőként csatlakozik a lányhoz, és egy hatalmas térképet is hoz magával, amely a világ ismert területeit mutatja.
Már itt, az első jelenetekben meggyőződhetünk arról, hogy ez bizony nem a szokványos, Alice Csodaországban cukiság képregény lesz. Mármint persze akkor, ha a borító nem győzött meg erről minket 100%-osan. Akkor megteszi majd Gertrude kitört foga, feldagadt és monoklis szeme, illetve nyílt felkarcsonttörése.
És hogy hogy sikerült Gertrude küldetése? Kiábrándítóan. A lány ugyanis azóta is Fairylandben bolyong, és az elmúlt 27 évben nem hogy az ajtót, de még a kulcsot sem sikerült megtalálnia. Larry persze azóta is hű társa, de az egykori vidám kislány, aki külsőre semmit sem változott, mára gyűlölködő, boldogtalan, lázadozó, gusztustalan, nyomorult, iszonyatos, büdös… és még sorolhatnánk. És még sorolná a Hold is, a történet aktuális elbeszélője, ha Gertrude nem hallgattatná el egy vállról indítható… ööö… ágyúval?
Igen, igen, Getrude nagyon megváltozott az elmúlt pár évben, mondhatni beleőrült abba, hogy nem sikerült hazajutnia, és bár továbbra is keresi a kiutat, ehhez a leggyakrabban alkalmazott eszköze az erőszak. Ez persze nem mindenkinek tetszik, és úgy tűnik, rövid úton sikerült Cloudia királynőt az ellenségévé tennie, ez a konfliktus pedig még érdekes helyzeteket fog szülni a képregényben.
Skottie Young, aki egyébként többek között például Neil Gaiman: Szerencsére a tej című könyvének, illetve egy Oz sorozatnak is az illusztrátora, és aki több Marvel képregény megalkotásában is részt vett, most valami egészen újba vágta a fejszéjét. Az I hate Fairyland – aminek írója és illusztrátora is egyben – azon kívül, hogy brutális és véres, színes és csodaszép. És nem utolsó sorban még poénos is!
Az első fejezetben Getrude Las Fungusban, a helyi kaszinóvárosban keveri a balhét, ahol a helyi fejes Slug Lord, egy óriás meztelencsiga. A fickón több az arany, mint egy G-Unit videóban, a hasán pedig hatalmas tetoválás hirdeti az örök igazságot: Slug Life.
A képregény folytatása november 18-án érkezik, amit már izgatottan várunk, hiszen az első rész komolyan meggyőzött minket arról, hogy erre a sorozatra bizony érdemes lesz odafigyelnünk!
