Egy ilyen őszi szezon után remélhetőleg fellendül a mezőgazdaság Japánban, mert nagyon régen jutottak utoljára ennyi trágyához egyszerre. A Shingeki! Kyojin Chuugakkou pontosan az, aminek látszik. Egy befutott franchise-t meglovagolva minél kevesebb munkával, minél kevesebb pénzből próbál minél nagyobb profitot termelni. Ez tényleg nem szól másról, csak a pénzről.
Az az ötlet, hogy fogjuk és tegyük az egész Shingeki no Kyojin világát át az iskolába, és ebből csináljunk egy vicces sorozatot, önmagában még nem is lenne veszett ügy, csak éppen nem ez a legjobb megvalósítási mód. Bár nem kifejezetten rajongok a magyar költészetért, azért Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című művét én is nagyon szeretem, és valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül. Hogy miért került most szóba ez a vers? Mert az animéről nekem rögtön ez ugrott be. Nem mintha hasonlóan megragadott volna, inkább csak azért, mert olyan, mintha annak egy elborult, beteges verziója lenne ez az egész sorozat.

A sorozat kétféle módon lehetett volna nézhető. Az egyik verzió, hogy az egészet cukira veszik, és csinálnak egy mesét gyerekeknek, amolyan Shingeki no Kyojin light verzióban. A másik lehetőség, hogy csinálnak egy paródiát belőle, és kifigurázzák az eredeti sorozatot, esetlegesen más hasonszőrű műveket. A készítők alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy az utóbbi mellett teszik le a voksukat, hiszen abból jöhet nagyobb pénz. Az eredeti sorozat rajongótábora nem valószínű, hogy vevő lenne a gyerekmesére, és így az új nem vonzana be kellő mennyiségű embert a már meglévő fanbase-ből.

Azt, hogy ez mennyire csak marketing fogás és mennyire csak a pénzről szól, semmi sem mutatja jobban, mint hogy a Saki Nagakawa által újragondolt történet már 2012 óta fellelhető, de eddig a kutyát sem érdekelte. Ahogy az anime kerekasztalos beszélgetésen is elmondtam, ez olyan, mintha fognánk a Barátok köztöt és átraknánk az oviba, ahol Miklós még nem pénz és sárm, hanem lego és matchbox volt. Semmi értelme nem lenne, de a sok idióta úgyis megnézné, mert Barátok közt! Aztán milyen vicces már, ahogy egy kisgyerek úgy néz ki, mint Berényi Miklós, és ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint ő, csak éppen gyerekverzióban! Már csak az meglepő, hogy Michael Bay nem csinált a Transformersből egy verziót, ahol a robotok még csak kenyérpirítók voltak. Az mondjuk elképzelhető, hogy J.K. Rowling még visszatér a szemüveges kis varázsló világába, mert nagyon úgy tűnik, hogy mással nem tud nagyobb összegeket tömegeket megmozgatni.

Adva vagyon tehát az iskola, ahol a tanárok a titánok, akik rettentő galád módon felzabálják a nebulók otthonról hozott ételét, ezzel pokollá téve az életüket. Mindehhez olyan animációt párosítva, hogy sokszor azt gondoljuk, hogy a lejátszónk bekrepált, mert kimaradt néhány képkocka a mozdulatsorokból. Ez a sorozat se nem vicces, se nem szórakoztató, de még csak nem is aranyos. Nem csak azért hatalmas csalódás, mert az ember azt várná, hogy legalább a megjelenítésbe pénzt ölnek, ha egy ilyen franchise-ról van szó, hanem azért is, mert erre úgy néz ki, hogy igény van. Remélhetőleg azért a sorozat felénél elfogy majd a hypemeghajtás, és rájönnek a nézők, hogy ez bizony nem éri meg azt a kicsivel több, mint húsz percet, amit elpazarolnak az életükből.