Hellsalem’s Lot a bűn városa, utcáit megtölti az erőszak, a gyűlölet és a bűnözés. Az egykoron New Yorknak nevezett város már a múlté. Pontosan három éve már annak, hogy a nagy összeomlás következtében szó szerint a ködbe veszett és összeolvadt a túlvilággal.
A szerencsének és néhány különleges képességgel rendelkező embernek hála, az összeomlást sikerült mindössze erre a helyre korlátozni és megakadályozni annak továbbterjedését. Az összeolvadás nem volt zökkenőmentes, az emberek nehézen szokták meg, hogy az eddig csak a fantáziájukban létező lények most nap mint nap mellettük sétálgatnak az utcákon.
Azonban, ha úgy gondoljuk, hogy csak az embereknek kell tartania a szörnyektől, hatalmasat tévedünk. Az emberi kegyetlenség olykor nem ismer határokat, és nem ritka az sem, hogy a város egyes részei emberi használatra korlátozódnak. Így eshet meg, hogy bár a világok egybeolvadtak, Hellsalem’s Lot lakónegyedei és utcái még most is megközelíthetetlenek az „illetéktelenek” számára.
Olyan világ ez, ahol a rendőrség erői már nem elegek, ahol szükség van arra, hogy underground szervezetek is kivegyék a részüket a rendfenntartásból, még akkor is, ha sokszor ezzel megszegik a törvényt. A Libra nevű titkos szervezet, melynek tagjai különleges képességekkel rendelkeznek, pont ezt a célt tűzték ki maguk elé.
Ez az anime nagyszerűen ötvözi a fantasyt, az 1930-as és a jelenkori New Yorkot. Ez így furán hangzik, de valami fantasztikus lett a képi világ. A design, a hangulat, a karakterek és a történet gyönyörű összhangban vannak egymással, amire rátesz egy lapáttal a zseniális zenei aláfestés.
Ritkán van olyan anime, ahol a zenét külön ki kell emelni, de itt nem mehetünk el mellette, mert az olykor jazzes muzsika bizony szerves része a látványnak is. A Cowboy Bebop óta tudjuk, hogy ezt jól is meg lehet oldani, és végre, most ismét sikerült ezt a bravúrt elkövetni.
Bár a Kekkai Sensen tökéletesen egyedi hangulattal és saját világgal rendelkezik, gyakran repít minket egy nosztalgikus utazásra. Nem ritka, hogy a nézése közben felidézünk egy-egy klasszikus animét, és eszünkbe jut, hogy milyen jók is voltak azok, de ezt nem úgy tesszük, hogy közben megfeledkeznénk arról, hogy mit is nézünk. Csupán arról van szó, hogy téma és megvalósítás terén a legjobbakkal versenyez ez a mű.
A világ felépítése szinte rémisztően aprólékos, ráadásul az egész él is. Az anime nem fog leragadni ott, hogy a főbb karakterek problémáit vesézgeti, hogy csak az ő személyiségüket építi ki, és az egyszeri mellékszereplők majd szépen, lassan a feledés homályába vesznek. Akit itt egyszer megismerünk, az bizony végig velünk marad, legalábbis emlékezni fogunk rá. Nincsenek fölösleges részek, nincsen időhúzás, mert minden egyes pillanat olyan, mintha Hellsalem’s Lot utcáit és a Libra tevékenységeit kukkolnánk a térfigyelő kamerákon keresztül.
Az easter eggek és a poénok nagyon szépen kiegyensúlyozzák a történet komolyabb részeit. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, ahogy a Tengen Toppa Guren Lagannban is, hogy egyszerre vagyunk képesek nevetni és szomorkodni a történéseken.
A Kekkai Sensen az utóbbi idők legjobb animéje, és nem csak egy orrhosszal! A rendezés, a megvalósítás és a zene tényleg egy olyan élményt ad, amit a műfaj minden rajongója bánni fog, ha kihagy az életéből. Amennyiben mostanság csak egy animére lesz időd, amit meg akarsz nézni, az mindenképpen ez legyen!