Az első és legfontosabb dolog, hogy tegyük magunkat túl azon, hogy ez egy mai anime. Ez azért fontos, mert túl kell látnunk azon, hogy a karaktereink sokszor olyan öltözetekben nyomják, hogy egy jobb fetish pornóban is megirigyelnék. Pedig ennek az animének igazán nem lenne erre szüksége, mert tényleg jól sikerült, szórakoztató és nem is egy rettenetesen sablonos baromság.
Történetünk azonban kissé klisésen indul. Adva vagyon a világ, amit egykoron megtámadott a gonosz Démon Isten, akinek egyetlen célja, hogy rossz fát tegyen a tűzre és megölje Pista bácsit, Kovácsnét, a kis Tomit, betiltsa a bacon fogyasztást és hasonló szörnyű dolgok. Ezt persze így konkrétan nem tudjuk meg az előzményekből, de a baconos részre tudunk abból asszociálni, hogy egy valódi Istennő volt az, aki felvette a kesztyűt a gonosz ellen, tehát körülbelül ennyire lehetett súlyos a helyzet. Természetesen a jó győzedelmeskedett, megakadályozva ezzel a gonoszt, hogy kitörölje az emberek életéből a bacon áldását… ja és persze, hogy ne irtsa ki a világot, de az már mellékes.
A gonosz viszont nem halt meg, csupán Csipkerózsika szindrómája van, tehát rengeteget szunyókál, hogy aztán visszatérjen és minden család polcára oda csempésszen egy kötetet a Twilightból. Nagy szerencse, hogy az Istennő, aki legyőzte, mindenre gondolt! Erejét egy virág hat szirmába zárta, hogy amikor ő már marha lusta lesz ismét megemelni a seggét, képes legyen néhány halandót felruházni a képességeivel. Az ember, aki megkapja a jelet a hatszirmú virággal, ő lesz a kiválasztott, aki az Istennő erejével felruházva szembeszegülhet az újonnan feléledő Démon Isten ereje ellen.
Hősünk is, Adlet Mayer, aki saját bevallása szerint a világ legerősebb embere, azon szorgoskodik, hogy megkapja eme jelet és megküzdhessen a Démon Istennel. Így amolyan „Notice me, Goddess!” módszerrel próbálja megmutatni, hogy mennyire alkalmas is erre a feladatra, és ezzel gyorsan tönkre is tesz egy, a tradíciókat követő harctornát, amit az imént említett Istennő tiszteletére tartanának. Mit ad Isten (vagy Istennő) ennek annyira nem örülnek a helybéliek, és gyorsan be is vágják a börtönbe a szerencsétlent. Persze nem kell aggódnunk, Adlet meg fogja kapni a jelet és rögtön útnak is indul majd, hogy sorsát beteljesítve, találkozva a többi kiválasztottal, megállítsa a Démon Istent.
Arra viszont még most sem kaptunk választ, hogy miért lesz annyira jó ez a sorozat, miért lesz élvezhető (a csöcsöket és a bdsm cuccokat leszámítva) és szórakoztató. A válasz nagyon egyszerű, tovább kell néznünk az első résznél a sorozatot. A kezdés után ugyanis hamar kiderül, hogy nem csak egy fantasy animet kapunk, hanem igazából egy Doubt pszicho – thrillert is belecsempésztek a történetbe. Ez persze nem sikerülhetett volna ennyire jól, ha a karaktereket nem építik fel igényesen, de egyszerűen. Nincsenek túl bonyolítva, de mindegyik ki van dolgozva, és így könnyen azonosulni tudunk a helyzettel, mi is képesek vagyunk latolgatni és ami a legfontosabb, kitalálni a dolgokat. Nem kapunk bullshit indokokat, hogy hát „igen, ez mágia” vagy olyasmit, hogy „ez csak genjutsu”.
Ezt a sorozatot kár lenne kihagynia bárkinek, mert tényleg egy üdítő színfolt, még annak ellenére is, hogy a CGI sokszor csak egy picit igényesebb, mint Szabyest – Daylightos szörnyszülöttje. Oké, ennél azért jóval igényesebb, de azért hagy némi kívánnivalót maga után. A rajzolás néhol kicsit meh, de azt hiszem egy olyan közösségben, ahol a Naruto is megütötte a kívánt minőséget, ez igazán megbocsátható.
