Talán nem mondok sok újat azzal, hogy a Star Wars-filmeket, pontosabban a 4-5-6. részt a mai napig a filmtörténet egyik legnagyobb teljesítményének tartom. George Lucasnak sikerült a semmiből megteremtenie egy hatalmas, a Millennium Falcon első csavarjától az utolsó Tatooine-i homokszemig részletesen kidolgozott világot a filmjeiben. Azonban ez még csak a jéghegy csúcsa: a filmeken és animációs sorozatokon kívül az elmúlt évtizedekben a számtalan könyv, képregény, videojáték és más médiumok még inkább kiszélesítették a messzi-messzi galaxis határait. Ezt nevezzük Expanded Universe-nek.

Amikor bejelentették, hogy a Disney megvásárolta a Star Wars-jogokat és rögtön egy új trilógiát fog készíteni, mintha millióan kiáltottak volna fel félelmükben (aztán hirtelen csend lett, de erről majd később). Mindenki attól tartott, hogy a kissé megtépázott hírnevű franchise-t (igen, rád gondolok, előzménytrilógia) még inkább a családbarát irányba fogják elvinni, és már ekkor sokan azt vizionálták, hogy majd a következő filmben Leia hercegnő ewokok gyűrűjében dalra fog fakadni az Endor erdőiben.
Egy idő után persze lecsillapodtak a kedélyek (ha emlékszünk még, ugyanez a hisztéria játszódott le akkor is, amikor a Disney a Marvelt vásárolta fel, azóta már láthattuk, hogy mi minden sült ki abból az együttműködésből), a rajongók közül pedig sokan abban bizakodtak, hogy a jövőben érkező Star Wars-filmeknek bőven lesz forrásanyaguk az Expanded Universe-ből, pl. kézenfekvő választás lehetett volna számukra Timothy Zahn Thrawn-regénytrilógiája.
De nem ez történt.
2014 áprilisában robbant a bomba, hogy a hat filmen és a rajzfilmsorozatokon kívül mostantól semmi más nem tartozik a kánonba, az Expanded Universe pedig át lett keresztelve „Star Wars Legends”-re, és egyfajta alternatív univerzumként fog továbbélni. Vagyis az összes addig megjelent regényt, képregényt stb.-t egy laza mozdulattal zárójelbe tették, mintha meg sem történt volna.

A rajongók részéről teljesen érthető volt a felháborodás, hiszen az általuk szeretett karakterek és történetek egyszerűen semmivé váltak. Darth Revan soha nem robbantotta ki a Jedi Polgárháborút, Kyle Katarn soha nem találkozott Luke Skywalkerrel, mivel a jelenlegi kánon szerint egyikük sem létezik. De ugyanígy valószínűleg Boba Fett sem élte túl a Sarlacc vermét. Az egyetlen pozitívum, amiben talán a rajongók is egyetértenek, hogy így legalább a tényleg vállalhatatlan 1978-as karácsonyi különkiadás és az Ewok Adventure sem része a kánonnak…

És sajnos ez a rajongótáboron belül tevékenykedő alkotókat is vastagon érinti. Nemrég alkalmam nyílt beszélgetni egy Star Wars karaktereket is cosplayelő csapattal, akik beszéltek nekem egy fan-film projektjükről, ami időben A Jedi visszatér után játszódna. Mint az ilyenkor szokásos, felvették a kapcsolatot a jogtulajdonossal, jelen esetben a Disney-vel, hogy áldását adja a munkájukra. Azt a választ kapták, hogy csak a hat filmre, és a még be sem mutatott hetedik részre támaszkodhatnak, az Expanded Universe-ből pedig nem használhatnak fel semmit, mivel a két trilógia között eltelt 35 évet még nem töltötték ki. Kényes egy helyzet, lássuk be.
Ugyanakkor valamilyen szinten a Disney részéről is érthető a döntés. Hadd szemléltessem ezt egy példával! Az Expanded Universe-t kétféleképpen lehet felfogni: egyrészt egy óriási, minden részletében aprólékos gonddal kidolgozott világ, több ezer évnyi történelemmel és számtalan karakterrel, amik hihetetlen mértékben kitágították a filmes univerzum határait. Másrészt egy külső szemlélő számára olyan formát ölthet ez az egész, mint egy rancor. Egy gigantikus méretűre nőtt szörnyeteg, amihez hozzá van láncolva a franchise, és nem lehet rajta fogást találni. Ha az írók bármin változtatni akarnak, azonnal felborul a kontinuitás, ami rövid úton káoszhoz vezethet.

Ebből a nézőpontból szerintem logikusnak tekinthető a Disney döntése. Ahelyett, hogy görcsösen ragaszkodnának a korábbi kánonhoz, inkább új fejezetet nyitnak a franchise történetében. Így az alkotóknak lehetőségük van tiszta lappal nyúlni a Star Wars-univerzumhoz, és nem kell majd visszafogniuk a fantáziájukat, amikor a saját történeteikkel és karaktereikkel megtöltik azt.
Azonban sokan elfeledkeznek valamiről: még mindig nincs kizárva a lehetősége annak, hogy az új könyvek, képregények és játékok valamilyen formában átemelhetnek elemeket a korábbi Expanded Universe-ből. Vegyük például a már említett Boba Fettet: én a Disney fejeseinek helyében hülye lennék nem kihasználni az egyik legnépszerűbb karakterben rejlő potenciált. De ha összehasonlítjuk Darth Revan kinézetét a 7. rész ügyeletes főgonoszával, Kylo Rennel, felfedezhetünk hasonlóságokat. Az új epizód első trailerében látott, hatalmas vitákat kiváltó „keresztvasas” fénykard előképét is megtalálhatjuk a kibővített univerzumban.

Zárszóként csak annyit mondanék, hogy korai volna még temetni a Star Wars-kánont. Ugyan az Expanded Universe kukázása kétségtelenül fájó pont a mai napig rajongóknak és alkotóknak egyaránt, reménykedjünk abban, hogy a jövőben kiépülő új kánon méltó lesz a régihez.