Joe Hill, vagyis Joseph Hillstrom King neve talán sokunk számára ismerős, hiszen a nagy borzongató, Stephen King fia, akinek regényeit itthon is kiadták, legutóbb a NOS4A2-t. A szerzőnek ugyanakkor 2008 óta több képregényhez is volt köze. A Locke & Key sorozata 5 évig futott, de vannak ennél jóval rövidebb alkotásai is, ilyen például a The Cape.
Eric és a köpenye először 2010-ben kerültek papírra, a történet akkor még csak egy fejezet hosszú volt. Egy évvel később, 2011-ben érkezett a minisorozat négy fejezettel, majd újabb egy év múlva az előzménytörténet, a The Cape: 1969 ugyancsak négy fejezettel.
Eric és Nick édesapja a vietnámi háborúban veszítette életét, a tengeren túlról pedig mindössze az ingjének egy darabja tért vissza. Azt, hogy az a cafat, illetve korábban az ing, meg benne az ember, milyen borzalmas „kalandokon” mentek át, a 2012-ben megjelent előzménytörténetből tudhatjuk, és lássuk be: talán nem rossz ötlet kronológiai és nem megjelenési sorrendben olvasni a sorozatot. Így mielőtt megismerhetjük Ericet és a köpenyét, megtudhatjuk, hogy Apu (ne legyenek illúzióink, úgyse fogjuk a nevét megjegyezni) a vietnámi fogságban ismerkedett meg egy agyontetovált, meztelen kis emberrel, akitől a repülés képességét kapta. Csak hogy a képességgel jár valami egészen más is…
Egyébként, ha egy pillanatig elvonatkoztatunk attól, hogy az igencsak rövid, de látványos kötet elsődleges célja a későbbi események megalapozása, némi extra erkölcsi mondanivalót is felfedezhetünk benne. Egy jó háborús sztoriban ugyanis általában előkerül az a morális kérdés, hogy mégis mi értelme az egésznek? Különösen olyan körülmények között, amikor már gyerekek is kénytelenek kivenni a részüket a mocskos meló elvégzéséből. A vietnámi tábor vezetőjének fia élete első éveit Amerikában töltötte, ám a háború apjával együtt hazahívta.
Érdekes párhuzam a két család, a vietnámi és az amerikai között, hogy mindkét apa, bár a maguk módján, de csupán a gyerekei érdekeit nézte, ám közvetve mindketten a vesztüket okozták. A vietnámi kisfiút a háború, az amerikaiakat pedig az apa hazaküldött áldása/átka éri utol. Miután Apu meghalt, Anyu Eric régi takarójából egy köpenyt készített a fiúnak. A ruhadarabra pedig rákerült a címer Apu egyenruhájáról is, amivel együtt az átok is átkerült a fiúra, és itt kezdődik a The Cape története…
Eric és Nick gyakran játszottak szuperhősöset, mint minden gyerek az ő korukban, egy nap azonban Eric fáramászás közben megcsúszott és majdnem leesett. De ekkor a köpeny megpróbálta megmenteni őt, és a fiú életében először repült. Sajnos azonban a pánik erősebb volt, és a földre való zuhanás után a fiú komoly sérülésekkel került kórházba, ami után már sosem lett ugyanaz. Hogy pontosan mi is okozta a változást: a baleset vagy a köpeny erejének megmutatkozása, azt már a mi dolgunk eldönteni…
A sérülések miatt az iskolatársai folyamatosan piszkálták Eric-et, ő pedig sehol sem találta a helyét. Egy ideig csak a videójátékok érdekelték, és hiába lett egy szuper barátnője, Angie mellett sem tudott kimászni a gödörből. Amíg mindenki egyetemre ment, Nick például a Harvardra, Eric pizzafutárnak állt, majd onnan is kirúgták.
Szóval adott egy tipikus lúzer, aki életében egyszer, egyetlen pillanatig szuperhősnek érezhette magát, aztán egy munkanélküli seggfej lett belőle, akinek a barátnője záros határidőn belül megunja, hogy késsel hadonászik az arca előtt és ok nélkül üvöltözik. Eric pedig egyik pillanatról a másikra az anyja alagsori szobájában találja magát, ami ideális helyszín arra, hogy továbbra is elmerüljön az önsajnálatban, ahogy tette azt egész életében. A dolgok azonban gyökeresen megváltoznak, amikor egy sötét sarokból előkerül a régi köpeny, Eric pedig újra tud majd repülni. A gondok csak ott kezdődnek, amikor Eric elkezd vágyat érezni arra, hogy élete minden problémáját megtorolja a körülötte lévőkön. Vagyis egyenként lemészárolja őket.
Kinek ajánljuk a képregényt?
Akinek már töke tele van azzal, hogy manapság minden film és sorozat arról szól, hogy egy szerencsétlen a hátára vet egy köpenyt és szuperhős lesz belőle. Ebben a képregényben nincs egy fél darab olyan karakter sem, akinek szuperereje lenne, és azt jóra használná!
Aki bírja a vért és nem riasztják el az indokolatlan halálesetek, kedveli Joe Hill munkásságát vagy esetleg az édesapjáét. Nem, ez nem az a sztori, aminek a végén mindenki hazamegy és mindenki boldog.
Akit megfog a mellékelt képek stílus, mert akihez ez közel áll, annak a látványvilág is simán elviszi a hátán az egész hóbelebancot.
És hogy mi az egyetlen probléma a képregénnyel? Túl rövid, mert ezt az anyagot bizony nagy dózisban, vénásan kéne tolni.
