Sarah Manning sosem arról volt híres, hogy a legokosabb döntéseket hozta volna életében. Amikor az Orphan Black című sorozat első részében először találkozunk vele, éppen egyéves eltűnése után készül visszatérni a családjához. Teszi mindezt úgy, hogy egy nagy adag kokain van a táskájában, amelyet az expasijától, Vic-től lopott, aki történetesen drogdíler, és nem rendelkezik kimondottan elbűvölő személyiséggel. Sarah minden vágya, hogy újra láthassa kislányát, a 8 éves Kirát, akit átmenetileg nevelőanyja, Mrs. S gondjaira bízott. A nő azonban nem fogadja tárt karokkal, ami valahol érthető is…
Sarah élete azonban már a vonatállomáson a feje tetejére áll, ugyanis a szeme láttára, egy számára teljesen idegen nő a vonat elé veti magát. Egy teljesen idegen nő, akinek az arca megegyezik az övével. Mit léphetne erre Sarah? Meghozza az újabb rossz döntését, és ellopja a nő táskáját, majd rövid hezitálás után Elisabeth Childs személyazonosságát is. Miért is ne tenné? Hiszen Beth egy csodálatos házban lakik, és láthatólag elég pénze van, ami jó időre kisegítené Saraht a bajból. Arra azonban első körben nem gondol, hogy Beth élete talán mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek kívülről kinéz, hiszen valamiért csak megölte magát…
Sarah számára elég gyorsan kiderül, hogy Beth személyazonosságának ellopása talán mégsem volt jó döntés. A nő ugyanis rendőr volt, aki ellen éppen fegyelmi eljárás zajlott, mivel ismeretlen okból lelőtt egy fegyvertelen civilt. Így Sarah-nak először a kellemetlen munkahelyi gondokkal és Beth társával, Art-tal kell megküzdenie, majd Beth hazatérő barátjával, Paullal kell megtalálnia a közös hangot, ami azért nem megy neki olyan rosszul… Végül azonban a folyamatosan csörgő rózsaszín mobiltelefon robbantja az igazi bombát, mert a vonal túlsó végén sorra bukkannak fel az olyan nők, akik pontosan úgy néznek ki, mint Beth és Sarah.
Már a sorozat első részénél kapkodjuk a fejünket és próbáljuk követni a pörgős akciót, a történet igazán akkor indul be, amikor megismerhetjük Alisont és Cosimát, akik beavatják Saraht a titokba: azért néznek ki mind ugyanúgy, mert klónozás eredményeképpen születtek. Az pedig nem véletlen, hogy Alison gyűlöli a K betűs szó használatát, és a Klón Klub első szabálya, hogy senkinek egy szót se a klubról, mivel valaki egyenként vadássza le őket, míg mások folyamatosan megfigyelik, és mindenféle kísérleteket folytatnak rajtuk az éjszaka folyamán. A legnagyobb kérdésre pedig egyikük sem tudja a választ, vagyis hogy ki és miért teremtette őket? Azt pedig talán már nem is érdemes feltenni, hogy kiben bízhatnak meg…
Az alapkoncepciónak hála a szereplők nagy részét Tatiana Maslany alakítja, aki valami egészen zseniálisan oldja meg a feladatot. Nincs könnyű dolga, mivel a klónok igencsak sokszínűek: Sarah, a szélhámos, aki mindent megtenne a lányáért; Alison, a karót nyelt háziasszony, aki paranoiával és alkohol problémákkal küzd; Cosima, a tudós, aki sokkal vidámabb, mint a többiek; Helena, a vallási fanatikus pszichopata, aki egy gyermek szellemi képességeivel bír; és még sorolhatnánk…
Az alakítás szempontjából igazán érdekes helyzetek azok, amikor az egyik karakter egy másik karakter bőrébe bújik. Például Alison elmegy egy családi vacsorára Sarah helyett, és Maslany úgy játssza el Saraht, hogy mi pontosan látjuk mögötte Alisont is. Ennél csak egy fokkal bonyolultabb, mikor Helena bemegy a rendőrőrsre és eljátssza a Beth-et alakító Sarah-t…
A mellékszereplők közül mindenképpen kiemelkedik Sarah mostohatestvére, Felix, a homoszexuális prostituált, aki drogmámorban festegetve boldog életet él, amíg nővérkéje vissza nem tér és fel nem dúlja azt. Felix lesz a klónok első számú támogatója, aki mindenben segíteni fog még Alisonnak is, annak ellenére, hogy az elején mindennél idegesítőbbnek fogja találni. Jordan Gavaris zseniálisan hozza a szerepet, pont annyit affektál, hogy hiteles maradjon, és nem túlzás azt mondani, hogy a poénok nagy részét ő szállítja.
Az Orphan Black tehát egy nagyon pörgős sci-fi sorozat, amire érdemes figyelmet fordítani, különben elkerülhetik a figyelmünket olyan apróságok, amiknek igenis jelentősége van, mert itt mindennek jelentősége van. Sosem tudhatjuk, hogy ki kivel van, vagy éppen ki kit fog hátba szúrni, kit mivel zsarolnak és ki kit fog elrabolni. Minden sarokban titkok rejtőznek, és mindig van egy új ember, aki a titkokra vadászik. Mindenkinek van egy főnöke, és minden sarkon felbukkan egy újabb klón. A kérdés csak az, hogy ki mozgatja a szálakat?
