Bársony Dávid:
Kezdjük a végével: szinte hihetetlennek tűnik, de ahhoz a ritka esethez van szerencsénk, amikor a második rész jobb, mint az első! Az Ultron kora egyszerre viccesebb ÉS komolyabb a Bosszúállóknál, és bár nem hibátlan (lásd később), de ezek egyrészt nem hibák (például volt, aki nem értette, hogy került a Jogar a SHIELD-től a Hidrához: nos, az Amerika Kapitány 2 – és ha jól hallottam, az Agents of SHIELD sorozat – erre tökéletes választ ad), másrészt a film erényei okozta nagylelkűségünkben könnyedén átsiklunk felettük.
Az akciójelenetek fényképezése üdítően javult az első rész óta: szinte már követhető, hogy ki kit üt, rúg vagy dob meg. Nagyon fontos, hogy a csapatmunka végre az akcióban is megjelenik, és amikor nem, akkor annak meg is vannak a következményei. Ami pedig Vasember és Hulk johannesburgi balettjét illeti, az valami elképesztő. A pozőrség-adagoló is talán csak két alkalommal borult ki túlzottan (khm, közös ugrós jelenet lassítva az elején, khm, a világvégegép védelme a végén…), így ezzel is elégedettek lehetünk.
Nem példanélküli, de rendkívül dicséretes, hogy a civilek védelme még hangsúlyosabb, mint az első filmben: hőseink tulajdonképpen lazán lenyomhatnák a hatalomtól megittasult Ultront, ha azzal nem veszélyeztetnék ártatlan (és hőseinkért kezdetben csak mérsékelten lelkesedő) civilek életét. Hány nagyszabású akcióorgiát tett már teljesen súlytalanná ennek az egyszerűnek tűnő körülménynek a teljes hanyagolása! Mondjuk talán egy kicsit több eredeti megoldást még elviselt volna a téma, de üsse Hulk, nem hasogatom a szőrszálat.
A fő karakterek szerepe kiegyensúlyozott. Ez fontos, szóval leírom még egyszer: a fő karakterek szerepe kiegyensúlyozott. Érezzük át ennek a súlyát! Van a filmben, te jó ég, tíz (!) fontosabb karakter, akiknek mind megvan a maga jelentős szerepe a cselekményben. Egy percig se éreztem, hogy Thor vagy Hulk csak pitykedísznek van ott, és akkor még nem beszéltük a Fekete Özvegy, vagy még inkább Sólyomszem kulcsfontosságúvá (!) tételének hallatlan eleganciájáról. Ezek után azon rinyálni, hogy Fury, Sólyom vagy Hadigép nem kapott elég teret, hát, elég telhetetlen dolog.
Közbevetett megjegyzés: nem szeretném túlragozni a témát, de aki szerint a filmben a Fekete Özvegy egy bajbajutott hölgy, netán megmentésre váró hercegkisasszony, az szerintem nem ugyanazt a filmet látta, mint én.
És akkor még ott van Ultron. Kerülném a szuperlatívuszokat, de hiába: Ultron az eddig legviccesebb és legijesztőbb, egyszóval a legjobb filmes Marvel főgonosz. Önmagában is komplex és izgalmas karakter, és akkor még ott a felemás kapcsolata az „apjával”, Tony Starkkal: a film izgalmas vonulata, ahogy Ultron a kettejüket összekötő hasonlóság ellen küzd. Továbbmegyek: Ultronnak ott lehet a helye a legjobb főgonoszok válogatásban akkor is, ha az nem csak a Marvel- vagy a képregény-filmekre korlátozódik a lista. És van egy olyan érzésem, hogy a jövőben találkozhatunk még őkelmével: gyanúsan nem láttunk semmit az utolsó test megsemmisüléséből…
Ami az ikreket illeti, elégedett vagyok velük, bár Wanda több lehetőséget kapott. Szerintem így volt jó, ahogy történt, és remélem, hogy nem fogják visszacsinálni, mert az ilyesmi teljesen megöli a drámát, a MCU már így is túl sokat használta (ebből egy is sok, és már kettő volt). Azért érdekes lesz őket az X-Men: Apokalipszis ikreivel összevetni.
A humor kifinomultabb és önironikusabb (Tony Stark „Őrült tudósok vagyunk.” beszólása csillagos ötös), és nem véletlen, hogy Vasember mellett Ultron az egysorosok fő osztogatója. (hm, a MCU-ban bajban lennék ezzel a kijelentésemmel…) A poénokat Whedonék jó ütemérzékkel használják a feszültség és a dráma oldására és ellenpontozására, így a film sötét oldal nem válik nyomasztóvá, sőt, időnként olyan érzésünk támadhat, mintha egy jó (!) vígjátékot néznénk. A Mjölnires poénkodás pedig nem csak céltalan, bár nagyon szórakoztató szkeccs, hanem a történet egyik komoly (bizalmi) kérdésének megoldását is előrevetíti.
Pár szót a negatívumokról is: Nagyon tömény. Tulajdonképpen minden egyéb hiányossága ennek a következménye. Bármennyire is élveztem, de egy csomó ember egyszerűen képtelen ennyi ideig és ennyi felé figyelni, annyi minden van belezsúfolva. Viszont amit több kritika is kiemelt, hogy nagyon érződik a filmen a második részek betegsége, az átvezető szerep, azt én egyáltalán nem vettem észre (mondjuk nekem a Star Warsból is A birodalom visszavág a kedvencem). Lehet, hogy még kétszer-háromszor megnézve jobban kiütköznének a hiányosságai, de…
Jó, egy valamit azért kiemelnék: Ultron robotseregét. Oké, tény, hogy gyorsított ütemben készültek, valószínűleg fröccsöntött műanyagból és használt mosógépekből, de talán egy mesterséges szuperintelligenciának nem olyan robotokat kéne terveznie, amik egy fejlövéstől összeesnek (de hol van ez az előző rész hihetetlenül béna „inváziós” „seregétől”!).
És a Fekete Özvegy ruháján a funkciótlan neoncsíkoktól idegbajt kaptam.
És mi az, hogy fél-egy órát kivágtak a rendezői verzióból?
Összefoglalva: az Ultron kora olyan, mintha A Tél Katonája találkozna A Galaxis Őrzőivel, és persze Joss Whedon rendezte (ami már önmagában rengeteget elárul – a mester életműve nagyon emblematikus és meghatározó része a popkultúrának). Ha valaki eddig utálta a szuperhős-filmeket, az nem most fogja megszeretni őket, de aki szereti őket, annak kötelező!
Bak Krisztián:
Szkeptikusan ültem be a moziba, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ez jól is sikerülhet. Többek között azért sem, mert a képregényektől eltérően itt Tony Stark Ultron atyja, nem pedig Ant-Man. (A róla szóló film egyébként hamarosan érkezik a mozikba.) Mindezek és a rettentően béna kezdés ellenére, egészen jól sikerült. Aki a képregények miatt ül be a filmre, és egy tökéletes felvezetést vár majd az Infinity Warhoz, az csalódni fog, ahogy az is, aki az eredeti Ultron sztorit szeretné a vásznon látni. Ez a történet ugyanis egyenesen Hollywoodból jött, és ez meg is látszik rajta. Az Avengers 2 nem egy képregény film akar lenni, nem akar „A” képregény film lenni, hanem szórakoztatni akar, és azt nagyon jól csinálja. Hőseink között rendkívül jól oszlik el a játékidő, nem is tudnánk konkrétan olyat mondani, aki sokkal többet szerepelne a vásznon, mint társai.
Ultron karaktere volt az egyetlen, akitől tartani lehetett, hogy bénán lesz kivitelezve, nem fogja hozni azt az érzést, hogy az Avengers számára most egy olyan „gonosz” lépett elő, aki minden eddiginél veszélyesebb, de hála égnek nem így történt. Ultron egyszerre szarkasztikus, kaotikus és zseniális. Minden túlzás nélkül, végig úgy érzi az ember, hogy itt bizony komoly ellenfélre talált a hősök csapata.
Ami engem illet, nekem tetszett a film. Szórakoztató volt, a poénok nagyon el voltak találva és nem éreztem azt, hogy elvett több mint két órát az életemből. Az Avengers 2 egy nagyon jó film, ami szórakoztató és garantált kikapcsolódás azok számára, akik szeretik az univerzumot vagy a hasonló stílusú alkotásokat. Ki az, aki csalódni fog? Aki azt várja, hogy a képregények Ultronját kapja majd a vásznon, aki többször is visszatért, hogy megkeserítse az Avengers életét.
Fenyvesi Fruzsina:
A rengeteg hírességet felvonultató Avengers-szőnyeg több helyen is egér rágta. Ismét a látványé volt a főszerep, nem pedig a cselekményé. Ugyan tény, hogy sok minden történt az Avengers 2-ben, de többsége filler, érdekesség gyanánt lehet csak tekinteni rá, a főszál továbbra is a világmegmentős kacsaúsztató maradt. Kifejezetten sajnáltam, hogy nem volt jobban kifejtve a Tony Stark és Ultron közti viszony, ahogy Vision sem kapott valami nagy szerepet a filmben. Mintha folyamatosan azon lennének, hogy egy nagy egész kis szeleteit mutassák be nekünk, de az a bizonyos nagy egész még mindig nem körvonalazódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy később nem állhat össze a kép, de még hány Marvel film lesz addig…? Mennyit tudnak még kisajtolni a karakterekből? Félő, hogy hiába lenne is a végén egy nagy globális értelmezés, el fogunk veszni a sok film között és a végére már nem fogjuk tudni, hogy mi mi után következett.
Az viszont biztos, hogy a Bosszúállók második része már sokkal kiforrottabbra sikerült, mint az első. Itt már van jellemfejlődés, személyek közti bonyodalom és hübrisz is. Az elmaradhatatlan gép-ember párhuzam is adta magát, bár sajnos kissé laposra sikerült. Borzasztóan tetszett, hogy nem pontosan úgy alakult minden, mint a képregényben, és nem lehetett mindent előre megjósolni. Itt még az is meglepődhetett, aki gyerekkora óta a Marvel és a DC képregényekkel kel és fekszik. Ugyan még mindig messze vagyunk attól, hogy egy valóban zseniális képregény filmet láthassunk, de már kezd alakulni a dolog.
Számomra viszont az még mindig nem teljesen világos, hogy a Bosszúállók miért is fognak valójában bosszút állni. Egyelőre láttunk néhány tragikus sorsot és jellemhibát, meg egy-két bimbódzó szerelmet, de az őket végleges egységgé kovácsoló erő még mindig elmarad. Hiába mérkőztek meg már két filmben is az épp aktuális főgonosszal, annak jelleme nem volt elég fajsúlyos, vagy a filmben nem hagytak elég teret neki, hogy azzá válhasson. És az igazat megvallva ez a legtöbb Marvel filmre igaz. Ha valamit is hiánycikk Marveléknél, az a valódi főgonosz.
Szlabey Péter:
Lássuk be, sok film folytatása sikerül gyengébbre az első résznél… néha sokkal gyengébbre. Nagyjából ezekkel az elvárásokkal ültem be a moziba, és azt gondoltam, ha veszít is valamit a minőségéből az előző részhez képest, még akkor is nagyon jól fogok szórakozni. Az aggályaimat tovább fokozta, hogy kaptunk pár új szereplőt, akiknek a színészi képességei felől voltak kétségeim (köhöm Olsen lány), de úgy voltam vele, hogy ez egy Marvel film,és nem lehet annyira elrontani, hogy ne szórakozzon rajta jól az egyszeri ember.
Aztán elkezdődött a film és kb. az 5. perc után már eladtam neki a lelkem. Innentől ne várjon senki túlságosan objektív értékelést.
A régi szereplők hozták azt, amit megszoktunk tőlük, és az újak is betudták tölteni azt a helyet, amit kellett nekik, semmi hiányérzetem nem maradt.
A történetvezetés nagyon jó, nem hagyja egy pillanatra sem lankadni a néző figyelmét, látványos akció, brutálisan jó CGI, és ha ez már kicsit sok lenne, akkor jönnek a poénok, amik annyira elvannak találva, hogy nagyon.
Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, az a film romantikus szála, amire a célközönség egy része biztos vágyott, és ha a filmet teljes egészébe nézem, be kell ismernem, hogy elfér… de azért meglettem volna nélküle is.
Aki az első részen jól szórakozott, az nem fog csalódni, a film bőven hozza az előd színvonalát.
Varga Réka:
Az Avengersben és általában a Marvel-filmekben mindig is azt szerettem, hogy a történettel szemben mindig a karakterek kapták a nagyobb hangsúlyt, így az Age of Ultron-ban engem kevésbé zavart a történet... egyszerűsége, vagy a sok viccelődés, mint ahogy sok más embert igen. A jól bevált sitcomok, és szuperhősös képregények elemei jó arányban keverve bármikor fel tudnak villanyozni.
