Deadpool - Az erőszakkal vászonra vitt erőszaki

Deadpool - Az erőszakkal vászonra vitt erőszaki

Film Varga Réka MarvelFilmekDeadpool

Tegnap nekem is sikerült eljutnom a moziba megnézni a Deadpool-t, amelyet magam és valószínűleg sok más rajongó bánatára itthon feliratosan egyáltalán nem vetítenek. Ezért még mielőtt bármibe belekezdenék, egy gyors kitérőt teszek: Ha Te hozzám hasonlóan, vaskalaposan ragaszkodsz az eredeti nyelvű filmekhez, de mondjuk a felirat nélküli vetítést nem mered bevállalni, akkor örömmel jelentem be, hogy a magyar szinkron elfogadható!

Mi ez a felhajtás a Deadpool körül?

A Deadpool sokkal inkább rétegfilm, mint közönségfilm, hiszen a már széles körben ismert képregényhősöktől sokban eltér. Nem lehet gyerekbaráttá tenni úgy, hogy a film szellemisége hű maradjon a forrásanyaghoz. Deadpoolnak nincs ki mind a négy kereke, mindig rosszalkodik. Túl sokat foglalkozik önmaga és mások csonkításával, vérontással, a péniszével, ráadásul pofátlanul a közönséghez szól, ha épp úgy tartja kedve.

Mindezek tudatában nem csoda, hogy a Foxnak nem sok kedve volt a megfilmesítéséhez. Olyannyira tartott tőle, hogy amikor a legutóbbi Wolverine-filmben megjelent "Deadpool", gyorsan el is tüntették a száját és megváltoztatták a karakterét, mielőtt még leszólítana valakit a nézőtérről. Itt azért megjegyeznék, hogy ezzel a próbálkozással kinyitották a képregény-rajongók zsebében a bicskát, mivel ennek a karakternek semmi köze nem volt az eredeti Deadpoolhoz, csupán csak névlegesen. Ez pedig a stúdió részéről egy olyan bűn, amiért csak egy tisztességes feature film legyártásával lehet vezekelni. A Fox persze nem adta magát könnyen.

A Deadpoolt alakító Ryan Reynolds elmondása szerint ez a projekt 11 évig tartott. Öt év huza-vona után elkészült a forgatókönyv, ami pedig valamilyen "rejtélyes módon" kiszivárgott. A rajongók persze bolondultak érte, szóval a Fox kelletlenül adott némi pénzt egy tesztvideó készítésére, ami megint csak négy évig ült a polcon. Két évvel ezelőtt pedig még misztikusabb körülmények között az is kiszivárgott. (Reynolds 70%-ig biztos benne, hogy nem ő tette.) A rajongók teljesen megkergültek tőle, a Foxnak pedig már muszáj volt engednie a nyomásuknak, így kerülhetett végül a Deadpool mozivászonra.

A Deadpool bizonyos értelemben tehát rajongói film, mivel létrejöttét a készítők majdnem egy évtized hosszú kampányolása, illetve a kétes körülmények között nyilvánosságra hozott anyagok okozta rajongói tömeghisztéria tette lehetővé.

Arról nem is beszélve, hogy a filmek megjelenése előtt a szereplőkre hárul a promóciós munka egy része. Ez a színészek számára általában fárasztó, kötelességszerű, Reynolds viszont az elmúlt időszakban lelkesen és boldogan végezte a feladatot, lehetőség szerint jelmezbe bújva.

Jó, de akarom én ezt látni?

Hogy a film hangulatához illő szófordulattal éljek: Deadpool történetét a rajongók szeretete tuszkolta vászonra a Fox igencsak szűk végbelén keresztül. Egy szeretettel készült film pedig aligha lehet rossz. Az viszont, hogy mi jó és mi rossz nagyon szubjektív, így ítéletet nem szívesen mondok. Ahogy a cikk elején megfogalmaztam, ez egy rétegfilm, így ha nem tudod, megnézd-e, szerintem ne a kritikákra hallgass, hanem inkább azt érdemes ellenőrizned, hogy a megcélzott réteg része vagy-e.

Ha szereted, ha egy karakter nem veszi magát túl komolyan, nem igazán megy bele morális kérdésekbe, kicsit unalmasak számodra az epikus, világmentő csaták, az esetünkben például már jót jelent. Deadpool egy antihős, akinek nem okoz álmatlan éjszakákat a gyilkosság, lesz is rá példa bőven.

A film humora egy részről profán, más részről viszont intelligens, ezt spoiler nélkül nem tudom tovább ragozni. Elképzelhető, hogy nem mindenki fogja élvezni, amikor tíz percen belül tizenöt disznó utalás hangzik el. A tény viszont beszédes, hogy bár a Deadpool sokban épít az altesti humorra, emlékeim szerint egy darab szellentés sincs benne!

Aki már ismeri Deadpool születésének történetét, (illetve annak legalább egy verzióját,) az fordulatos cselekményre ne is számítson. Egy vasárnapi nagybevásárlás története kacifántosabb, mint a filmé. Az igazi értéket itt a viccek, gegek, karakterek hordozzák magukban.

Ha szívügyed, hogy a képregényből készülő filmek hűek legyenek a forrásanyaghoz, én a limitált képregényes műveltségemmel úgy gondolom, nincs sok okod panaszra, ha pedig rosszul tudom és mégis, akkor szorítsd össze a fogad, és gondolj arra, mit csináltak a Mandarinnal a Vasemberben. Na, annál ez sokkal jobb. Annyit azért hozzáfűznék, hogy nekem nagyon hiányzott a "végzet asszonya" a történetből, de teljesen érthető, miért maradt ki.

A hosszú akciójelenetek szerelmesei is csalódni fognak, de amikor beindul a csihi-puhi, látványos és ötletes. Gyanítom, hogy ennek anyagi okai vannak. A Bosszúállók 220 milliós büdzséjével szemben ez a film 58 millióból készült, az akciójelenetek arányát szerintem ezek a számok visszaadják.

Ha ezek alapján megjött vagy nem ment el a kedved, érdemes elugranod moziba megnézni. Ha merész vagy, lehet belőle egy rendhagyó Valentin-napi randi is. Legalább hamar kiderül, egy húron pendültök-e.