A nap, amikor istenekké váltunk

A nap, amikor istenekké váltunk

Sorozat Jávorka Brigitta IsmertetőSorozatPoszt-apokaliptikus

A tudomány előrehaladtával az Istennel való kapcsolatunk is rengeteget változott. Minél több dologra tudunk magyarázatot adni a tudomány által, annál kevesebb dologban látjuk Isten létezésének megmutatkozását. A különböző sci-fi filmekben bizonyos szereplők egészen odáig mennek, hogy isteneknek képzelik magukat, élet és halál urainak, a tudomány nevében elvakultan hoznak meg komoly erkölcsi döntéseket. A The 100 című sorozat cselekménye sokat játszik az ilyen helyzetekkel, amikor egy-két ember vállára helyezi olyan döntések súlyát, amelyek Isten hatáskörébe tartoznak.

Vessünk néhány pillantást a sorozatra ebből a szemszögből. A történet 97 évvel egy komoly nukleáris háború után játszódik, amikor az emberiség kiszorult a lakhatatlanná vált Földről a világűrbe. Fajunk túlélői a Bárkán tengetik mindennapjaikat, amely több űrállomás egyesítéséből született. Az élet az űrben azonban nem csupán móka és kacagás, igen komoly szabályok uralkodnak, amelyek betartásáról a Tanács és annak vezetője, a kancellár gondoskodik. Itt minden bűncselekmény büntetése halál, vagyis élve kirepítés a világűrbe. Ez egyrészt a bűnözés visszaszorítása, másrészt pedig a túlnépesedés elkerülésének érdekében is fontos, vagyis tekinthetünk úgy rá, mint a közösség érdekére. De amikor egyenként vizsgáljuk meg az eseteket, azt kell látnunk, hogy olyan emberek is áldozatul estek, akik csupán a gyerekeiknek próbáltak meg gyógyszert szerezni, vagy a limitként megszabott egy gyermek helyett kettőt hoztak a világra. A szabályszegők sorsáról a kancellár hatásköre dönteni, ami nem könnyű feladat, hiszen nem nagyon van lehetősége kivételeket tenni, egy percre sem inoghat meg. Thelonious Jaha kancellár szájából hangzik el a mondat, miszerint hosszú évek múltán is emlékszik minden egyes emberre, akire halálbüntetést kellett kirónia.

A szkafander nélküli csillagtúra megúszására egyetlen típusú bűnözőnek van lehetősége: a kiskorúnak. Igaz, nekik is csupán a 18. születésnapjuk betöltéséig, amikor is a börtönből azonnal a csillagok közé kerülnek. A sorozat cselekménye akkor indul, amikor a Tanács úgy dönt, a halálraítéltek közül 100 kiskorút küld a Földre, hogy rajtuk teszteljék, újra lakható-e a bolygó. Az elméletük a következő: ők úgyis meghalnának, tehát ha balul sülnek el a dolgok, akkor nincs igazi veszteség; ha viszont jól sülnek el, akkor mindenki boldog, hiszen az emberi faj megmenekült. A nukleáris háború végén a tudósok 100 évet saccoltak, amíg a Föld regenerálja saját magát, ebből pedig 97 már letelt; a Bárka pedig minden szempontból elérte a határait és kérdéses, meddig képes kitartani. Láthatjuk, hogy a cselekvés ideje igencsak elérkezett, a probléma viszont ott kezdődik, hogy a Tanács és a kancellár, azaz az öt döntéshozó, egyedül dönt és erről senki mást nem kérdez meg. A túlélők közössége még csak nem is értesül a döntésről annak ellenére, hogy sokak családját érinti. A gyerekek véleményét pedig nem kérik ki a dologról, nem jelentkezhetnek önként a világ megmentésére, még tájékoztatást sem kapnak, csak kicibálják őket a cellájukból egyenesen az űrhajóba. A „nekik már úgyis mindegy” elmélet viszont csak addig állja meg a helyét, amíg a Földön nem akasztják fel őket, metszik át a torkukat egy késsel, nem kínozzák meg őket, vagy éppen nem szúrják keresztül a gyomrukat egy dárdával. A százak közül nem egy ember hal meg olyan módon, ami helyett biztosan a kirepítést választotta volna szívesebben. Abban a pillanatban pedig, amikor megszakad a kapcsolat a Bárka és a Földre küldött csapat között, a döntéshozókban is megfogalmazódik a gondolat, hogy a halálba küldték a gyerekeiket.

A Földre érkezők között egy Legyek ura történet játszódik le, de mivel idősebb korosztályról beszélünk, így a dolgok sokkal tudatosabbak, sokkal kimondottabbak. Szükségük van-e egy szinte végtelen, nyitott térben a régi szabályok betartására? Ha igen, ki tartassa be őket és ki vegye át a kancellár feladatait? Ha nem, kinek van joga új szabályokat és döntéseket hozni? Rendelkezhet-e egyáltalán bárki a többiek élete felett? A társaság már a kezdeteknél két táborra szakad, amelyet főleg a Tanácstagok gyerekeinek jelenléte okoz. A százak közül ugyanis sokan nem csak bűnözők, hanem olyan emberek gyerekei, akiket korábban halálra ítéltek. Többek szerint Wells Jaha-nak fizetnie kell az apja, a kancellár döntéseiért, amikor ez megtörténik, újabb emberek lépnek elő, akik szerint pedig a korábbi „bíráknak” kell fizetnie. A szemet-szemért ördögi kör tehát beindul, a belső viszályok és elveszített szemek pedig addig szaporodnak, amíg meg nem jelenik a külső ellenség.

A sorozat komolyabb csavarjai közül az első, amikor kiderül, hogy végig éltek emberek a Földön a sugárzás ellenére is, a második pedig, hogy több módszerrel is sikerült túlélniük a háborút követő évszázadot. A jelenlegi eszmefuttatás szempontjából főleg a másodikként felbukkanó társaság, a „hegyi emberek” érdekesek, akik a sorozat második évadjától kapnak különösen nagy szerepet. Ők egy hegy belsejébe épített atombunkerben megbújva tengették évtizedeiket, egy a Bárkához hasonló zárt közösségben. Itt hiába sikerült megőrizniük a korábbi kultúra technikai fejlettségét, a szervezetük nem alkalmazkodott a bolygó sugárzási szintjéhez, így a többi népcsoporttal ellentétben ők nem képesek a szabadban járni. Egy idő után azonban rájönnek arra, hogy a bunkeren kívül élő földi emberek vére gyógyítja a sugárbetegséget, és ettől a perctől kezdve tulajdonképpen tasakos vérként kezelik őket. A levadászásuk, ketrecben tartásuk és lecsapolásuk egy teljesen természetes dologgá válik, hiszen a tudomány és a közösség érdekeit szolgálják. Ugyanakkor mivel a bunkerben élők a technikai fejlődés és a kultúra örökösei is, így a hegyen kívül élőkre egy alacsonyabb rendű fajként tekintenek, akik sorsával istenekként rendelkezhetnek. A hegyi emberek közötti erkölcsi konfliktus akkor bontakozik ki, amikor szembekerülnek a Bárkáról érkező túlélőkkel. Őket ugyanis egy, a magukéval egyenrangú nép tagjaiként tisztelik, azonban szembesülniük kell a ténnyel, hogy egyedül az „égi emberek” feláldozásával, a vérük és a csontvelejük kinyerésével járhatnak újra a felszínen.

A The 100 című sorozat előreláthatóan még számtalan hasonló helyzet elé fogja állítani a szereplőit, hiszen a küszöbön áll egy háború, amelyben a vezetőknek emberéleteket követelő döntéseket kell majd hozniuk. És ez csak egy szempont a sok közül, ami miatt hétről hétre leülünk megnézni ezt a sorozatot…