Álmok. Néha már falra mászunk tőlük. Főleg, mivel minden második fanfiction-író azzal magyarázza a szürreális világot, amit képtelen volt logikusan felépíteni, hogy a szereplője végül felébred egy álomból. Sőt! Emlékezzünk csak, még Bobby is egy ilyen húzással térhetett vissza a Dallas című sorozatba, miután a rajongók katasztrofálisan reagáltak a halálára. Nem is beszélve arról, hogy tele a padlás olyan történetekkel, amiknek az első perceiben valaki felébred és hirtelen valami nagyon megdöbbentő történik. Így hát nem csoda, hogy minden alkalommal hatalmas boldogságot érzünk, ha valaki végre ráébred arra, hogy valójában, a kliséken túl mekkora lehetőség van ebben az egészben. Az Awake című sorozat pedig pont ilyen.
Michael Britten nyomozó (Jason Isaacs) és családja autóbalesetet szenvednek, amelyben valaki meghal. De kicsoda? Nem tudjuk, mivel innentől kezdve a rendőr két életet kezd élni párhuzamosan. Egyik reggel felébred, a felesége halott, és a fiával közösen próbálják túltenni magukat a megrázkódtatáson. Michael végigcsinálja a napját, nyomozgat, majd elmegy aludni. Másnap pedig egy teljesen más valóságban ébred, ahol bár a felesége mellette fekszik, a fia meghalt.
A két világ valamilyen szinten szimmetrikus egymással, mégis mindegyiknek megvannak a maga dolgai, ami alapján megkülönböztetjük őket. Michael például mindkét esetben arra kényszerül, hogy pszichológushoz járjon, különben nem engednék vissza a szolgálatba, viszont amíg az egyik helyen egy középkorú nő a terapeutája, addig a másikban egy fiatalabb, ázsiai származású férfi. Ők ketten az egyetlenek, akik tudnak a másik világ létezéséről, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy bebizonyítsák a nyomozónak, hogy az csak a fejében létezik és ők a valóságosak.
Michael annak érdekében, hogy némileg képben maradjon a saját életével és ne veszítse el teljesen az irányítást, különböző színű madzagokat köt a kezére, amelyből már ébredésnél tudja, éppen melyik valóságában van. A madzag piros, ha a felesége életben van, és zöld, ha a fia élte túl a balesetet. Ezeknek a színeknek megfelelően a két különböző világot gyakran illetik a piros valóság és a zöld valóság nevekkel. Ez pedig nem csak a madzagokra, hanem a képi világra is erősen utal. Ugyanis amíg a piros valóságban a meleg, addig a zöld valóságban a hideg színek dominálnak.
Az alapsztori bár nagyon ötletes, de ennyi mindössze kb. két részig lenne képes fenntartani a figyelmünket. Ezért Britten nyomozó munkája egy nagyon fordulatos alapanyagot ad a keverékünkhöz. Ne képzeljük ugyanis, hogy epizodikus nyomozgatásnak lehetünk majd tanúi, amelyet egy pici családi dráma fűszerez. A két világ létezése a nyomozómunkát sem teszi egyszerűvé, bár tény, hogy sok esetben lendít rajta, ugyanis Michael elég gyakran talál nyomokat az egyik valóságban a másik világban való aktuális ügyéhez. Mi pedig minden egyes alkalommal el fogjuk hinni, hogy ez az utalás nem csak detektívnek segít a munkában, hanem nekünk is abban, hogy kitaláljuk, melyik az igazi valóság, hiszen az ilyen áthallások csupán a tudatalatti munkái lehetnek. Azonban nagyot fogunk majd nézni, amikor egyszerűen képtelenek leszünk fogást találni a történeten, ugyanis az utalások össze-vissza vándorolnak. Lassan pedig az is kiderül, hogy az a bizonyos baleset, amiben valaki meghalt, talán nem is volt annyira véletlen, mint addig hittük.
A 2012-ben indult sorozat talán már annyira nem friss, de feltétlenül ajánljuk azoknak, akik eddig kihagyták. A 13 rész alatt szinte végig képes lekötni a figyelmünket, és olyan zseniális megoldásokat használ, amelyek miatt mindenképpen érdemes megnézni. Az egyetlen probléma a sorozat lezárása, amely talán többeknek fog majd csalódást okozni, ahogy nekem is tette. Ugyanis a szériát elkaszálták az USA-ban, így nem csak hogy második évad nem született, de a befejezést is gyorsan le kellett kerekíteni.
