Figyelem! A cikk potenciális spoilereket tartalmazhat a Tűz és Jég Dala könyvekből, valamint a Trónok harca HBO-sorozatból. Csak annak tanácsos a végigolvasása, aki naprakész a könyvekkel vagy a sorozattal!
A cikk a budapesti PlayIT-en november 29-én elhangzott előadás átirata.
A régi mondás szerint mindig a valóélet írja a legjobb történeteket. Ezt valószínűleg George R. R. Martin is tudta, amikor nekilátott A tűz és jég dala-ciklus megírásának. Saját elmondása szerint több polca van otthon, roskadásig megtöltve történelemkönyvekkel. Martin részletesen tanulmányozta a középkor világát, a lovagi kultúrától kezdve az öltözködésen át az étkezési szokásokig, valamint jó pár történelmi helyszínt személyesen is meglátogatott Európában. Lássuk hát, hogy milyen lehetséges forrásokból meríthetett ihletet a Hét Királyság megalkotásakor!
A rózsák háborúja (1455-1485)
1455-ben Richárd, York hercege le akarta mondatni VI. Henrik királyt a Lancaster-házból, mert szerinte alkalmatlan az uralkodásra, mivel bolond. Így kezdődött el a Yorkok és a Lancasterek közötti viszály, mely 30 évre lángba borította Angliát. A háború onnan kapta a nevét, hogy mindkét ház egy rózsát választott címeréül: a York-ház a fehér rózsát, a Lancaster-ház pedig a vöröset. A konfliktusból végül egy harmadik ház, a Tudor került ki győztesen, aminek vezetője VII. Henrik néven lett király, és házasság útján egyesítette a fehér és a vörös rózsát.
Ezen a ponton elég nyilvánvaló párhuzamot lehet vonni két másik nemesi ház, a Starkok és a Lannisterek konfliktusával (még a nevük hangzása is hasonló). De vajon ki lesz a nevető harmadik? A Targaryen-ház? A Baratheon-ház? Vagy netán Kisujj az oldalszélről támadva mindenkivel leszámol, és megalapítja a Baelish-dinasztiát? Ki tudja…
De ha nagyobb távlatokban vizsgálódunk, akkor feltűnhet, hogy Anglia és Westeros történelme több párhuzamot mutat, mint azt első ránézésre gondolnánk
Kelták – Az Első Emberek
Kezdjük az őslakosokkal! Mind a két népről elmondható, hogy közeli kapcsolatban állnak a természettel. A vallásuk is ezt tükrözi, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy „fákat imádnak”, legyen szó akár a druidák szent ligeteiről, vagy a westerosiak istenerdőiről.
Szászok – Andalok
Ezek a hódítók egy másik kontinensről hajóztak át erre a földre. Új kultúrát hoztak magukkal, mely részben egybeolvadt az őslakosokéval. A kultúrával együtt új vallást is hoztak (a szászok a kereszténységet, az andalok a Hét Isten hitét), a régi vallás tisztelőit kiirtották, a ligeteket elpusztították.
Normannok – Targaryenek
Újabb hódítok, akik „sárkányok hátán” érkeztek. Csak míg a normannok sárkányos hajókkal jöttek, addig a Targaryenek igazi sárkányokkal. Hatalomra kerülve új dinasztiát alapítottak, az első királyuk pedig megkapta a „Hódító” titulust (Vilmos és Aegon).
Hadrianus fala – A Fal
Hadrianus római császár Kr. u. 122-ben kezdett el falat építeni, hogy Britannia provinciától távol tartsa a mai Skócia területén élő pikteket. Hasonlóan a Westeros északi felén található több száz méter magas, mágikus jégből álló Falhoz, amit a vadak és a Mások kirekesztésére építettek. Egy idő után persze áttörtek Hadrianus falán, ma már csak részleteiben látható, mivel a fal köveinek nagy részét elhordták a helybeliek építőanyagnak. Azért a rómaiak mentségére szóljon, hogy nekik nem volt jegük.
De még messzebbre tekintve egyéb párhuzamokat is felfedezhetünk a mi világunk és a Hét Királyság történelme között.
Vikingek – A vas szülöttei
Mind a két nép ismert arról, hogy hajóba szállva fosztogatja és terrorizálja a part menti városokat. Ezt leginkább azért teszik, mert olyan zord földeken élnek, ahol nem nagyon lehet gazdálkodni. Továbbá a kontinenstől teljesen különálló a kultúrájuk és a vallásuk.
Mórok – Dorne-iak
Akárcsak Dorne, a spanyolországi mór királyságok is sokáig függetlenek voltak, míg végül hosszú harcok árán sikerült meghódítani őket. A kontinens többi lakóihoz képest ők is teljesen más kultúrával és szokásokkal rendelkeznek, köszönhetően annak, hogy a mórok a Gibraltári-szoroson keresztül jöttek Afrikából, a dorne-iak ősei pedig Essos földjéről, a Rhoyne-folyó vidékéről érkeztek. Az HBO sorozatában több spanyolországi helyszín Dorne-ként köszön vissza, pl. a sevillai Alcázar-palota szolgált az 5. évadban Doran Martell herceg palotájaként.
Pusztai nomádok – Dothrakik
Ezekről a népekről kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy lóháton élik az életüket. Mivel soha nem telepednek le hosszabb időre, ezért sátorban-jurtában laknak, mezőgazdaság helyett inkább vadászattal, gyűjtögetéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Fegyvertárukban megtalálható a szablya (bár a dothrakik arakh-ja inkább emlékeztet az ókori egyiptomiak kardjára, a khopesh-re), az íj, valamint az ostor és a lasszó. Stabil államszervezetről itt sem beszélhetünk, helyette hatalmas hordákba tömörülnek, aminek az élén egy fejedelem, vagy kán áll. George R. R. Martin maga is megerősítette, hogy a dothrakikat az olyan népekről mintázta, mint a hunok, a magyarok és a mongolok.
Velence és más itáliai városok – Braavos
A legnyilvánvalóbb párhuzam az, hogy Velence és Braavos is egy lagúnára épült. Emellett más itáliai városokról, mint például Firenze vagy Siena elmondható, hogy kiterjedt bankrendszerrel rendelkeztek, és gyakran folyósítottak hiteleket más európai országok uralkodóinak. Azonban ezekben a városokban nem egy monarchia, hanem egy választott felső vezetés uralkodik: Velencében ezt a szerepet a dózse, Braavosban pedig a tengerúr tölti be.
Vallás
Westeros földjén a Hét Isten hite a legelterjedtebb. Ez a panteon olyan alakokból áll, mint például a Harcos, a Kovács, az Anya és a Szűz. Gyakran olvashatjuk a regényekben, hogy egyes szereplők ezekhez az istenekhez imádkoznak: Jaime Lannister a Harcoshoz, Catelyn Stark az Anyához stb. Ez párhuzamba állítható a középkor óta létező keresztény védőszentek kultuszával. Ott van például Sárkányölő Szent György, aki sokáig a lovagok és katonák patrónusa volt.
Vezeklés
Az ötödik könyv/évad egyik legemlékezetesebb jelenete Cersei Lannister „sétája” volt Királyvár utcáin. Hasonló eseménnyel találkozhatunk a valós történelemben, ha megtekintjük IV. Henrik német-római császár „Canossa-járását”. Ez az úgynevezett invesztitúraharc egyik állomása volt, amely a császár és a római pápa között zajlott. Az egész ügy végül odáig fajult, hogy VII. Gergely pápa kiközösítette az egyházból Henriket. Ez azt jelentette, hogy a hűbéresei többé nem tartoztak neki hűséggel, vagyis büntetlenül fellázadhattak ellene, továbbá nem vehette magához az oltári szentséget és nem gyónhatott. Henrik belátta, hogy muszáj visszavonulót fújnia. Ezért 1077-ben, télvíz idején zsákruhában és mezítláb elzarándokolt Canossa városába, hogy a pápa bocsánatáért esedezzen. VII. Gergely három napig váratta a császárt, de megbocsátott neki. Végül az egész csak egy trükknek bizonyult, ugyanis a rákövetkező évben Henrik újult erővel szállt harcba Róma ellen. Lehet, hogy Cersei is hasonló tervet forral?
Mithrász-kultusz – A Vörös Isten hite
Mindkét vallás a fény és a sötétség örök szembenállására épül (a Mithrász-kultusz esetében ez az úgynevezett perzsa dualizmusra vezethető vissza), továbbá mind a kettőben felfedezhető egy messianisztikus figura, akik elűzik a sötétséget, ezzel megmentve az emberiséget: ezek Mithrász és Azor Ahai. Mithrászt gyakran ábrázolták szobrokon és domborműveken, miközben karddal a kezében megöli a sötétséget jelképező bikát. Azor Ahai szintén birtokolt egy legendás kardot, a Fényhozót.
A történelmi párhuzamok után térjünk át George R. R. Martin másik fő inspiráció-forrására, az irodalomra.
Más fantasy és sci-fi szerzők
Természetesen Martinra is hatottak az őt megelőző írók, mint például J. R. R. Tolkien, H. P. Lovecraft, Robert E. Howard, Roger Zelazny, Jack Vance, Robert Heinlein és Isaac Asimov. Ebben valójában semmi különös nincs, mert a fantasy és sci-fi írók nagy része általában megjelöli az ő munkáikat, mint fő ihletadókat.
William Shakespeare királydrámái
A már taglalt Rózsák háborúja Shakespeare-nél is visszaköszön az olyan drámákban, mint pl. a VI. Henrik és a III. Richárd. Ennél sokkal fontosabb az, hogy az udvari intrikák, a cselszövés, és az ipari szinten űzött szarkavarás Martin könyveiben és Shakespeare darabjaiban is fontos szerephez jut. És ne feledkezünk meg arról sem, hogy jellemzően mindkét szerző műveiben a szereplők jelentős része egy vértócsában fekve fejezi be a pályafutását.
Maurice Druon: Az elátkozott királyok
Martin másik fontos irodalmi inspirációja a francia regényíró, Maurice Druon 1955 és 1977 között megjelent hétkötetes regénysorozata, Az elátkozott királyok. Ezek a könyvek a XIV. századi Franciaország történelmének egy különösen mozgalmas korszakát mutatják be. Olyan eseményeknek lehetünk szemtanúi, mint a Capeting-dinasztia kihalása, a pápaság avignoni fogsága és a százéves háború.
X. Lajos, a „Civakodó” – Joffrey Baratheon
Mindannyiunk kedvenc gyerek-pszichopatája és Franciaország királya több közös tulajdonságon osztozik. Mind a ketten híresek voltak ostoba, erőszakos és összeférhetetlen természetükről. Alig egy évig uralkodtak, és halálukat méreg okozta. Összességében pedig mindkét személy gyenge uralkodó és pocsék hadvezér volt.
Az átok
A harmadik könyv/évad egyik legfontosabb jelenetében Stannis Baratheon király vérmágia segítségével megátkozza három riválisát: Balon Greyjoyt, Robb Starkot és Joffrey Baratheont. Nem sokkal később mind a három uralkodó meghal. Druon könyvsorozatának első kötetében is találhatunk egy hasonló mozzanatot.
IV. „Szép” Fülöp francia király uralkodása alatt számos költséges háborút vívott. A hadakozás fedezésére a templomos lovagrendtől vett fel kölcsönöket. Egy idő után terhelővé váltak a tartozásai, fizetni viszont nem akart, ezért V. Kelemen pápával egy tervet eszeltek ki. Rendtársaival együtt perbe fogták Jacques de Molay-t, a templomosok nagymesterét, olyan koholt vádak alapján, mint eretnekség és sátánimádás. Hét évnyi börtön és kínzás után sikerült beismerő vallomást kicsikarni a nagymesterből, de ő a végső tárgyaláson ezt megtagadta. Fülöpöt ez annyira feldühítette, hogy társaival együtt máglyahalálra ítélte. A lángok között Molay utolsó szavaival megátkozta Kelemen pápát, Guillaume de Nogaret főbírót és Fülöp királyt, és azt mondta, hogy egy éven belül Isten ítélőszéke elé idézi őket. Egy év leforgása alatt mind a hárman meghaltak. Valóban hatott az átok, vagy csak egy véletlen egybeeséssel állunk szemben? Valószínűleg ezt már sosem tudjuk meg.
