2071-ben az emberiség otthona már nem a Föld, hanem a galaxis. Benépesítettünk egy csomó bolygót, Justin Bieber slágerei már a Marson is hallhatóak (furcsa módon az mégis lakható maradt), Győzikét belelőttük a Napba, és Kanye West az univerzum elnöke. Na, jó… ez így nem teljesen állja meg a helyét, mint igazság, de a helyzet egy picit kaotikus. A lényeg az, hogy bár a technológia hatalmasat fejlődött, az emberiség felfogása és hozzáállása a dolgokhoz nem igazán, sőt!
Ami azt illeti, kicsit vissza is estünk ilyen téren, és a galaxis olyan lett, mint maga a vadnyugat. A fosztogatók, rablók és banditák kora is lehetne, de igazából ez sokkal inkább szól a fejvadászokról, mintsem a gonosztevőkről. Ilyen fejvadászok hőseink is, Spike és Jet, akik az űrt járva próbálják nyakon csípni a rosszcsontokat, hogy zsebre tehessék a vérdíjat jobbá tegyék az univerzumot.
Ez lenne az alapkoncepció, amit az anime még megfűszerez néhány olyan aprósággal, amitől igazán kiemelkedő alkotás lesz. Az első és legfontosabb dolog, hogy a karaktereknek itt tényleg személyisége van. Nem az van, hogy látunk néhány sablonos figurát, akikről előre tudjuk, hogy bizonyos szituációkban hogy fognak viselkedni, mert az előre leszögezett jellemvonások megkövetelik tőlük azokat a reakciókat, hanem igenis emberien kezelik majd a helyzeteket. Jelen esetben tényleg úgy tűnik, hogy ezt élőszereplőkkel sem lehetett volna jobban visszaadni, bár ki tudja… Azért lehet, megnéznék egy olyan rendkívül tehetséges (/sarcasm) színészt, mint Jaden Smith, hogy hogyan hozná a karaktert, de maradjunk a/z Földön űrben, és ne kalandozzunk. Szereplőink tehát hitelesek, szinte élnek, és megvan a saját történetük.
Önmagában persze az nem lenne nagy szó, hogy hőseinknek ki van dolgozva a múltja, fel van építve a személyisége, az viszont igen, hogy hogyan van ez megcsinálva. Míg a legtöbb helyen úgy tűnik, hogy az emlékek és visszaemlékezések kiteszik a karakterünk egész múltját, itt erről szó sincs. A Cowboy Bebop tényleg azt érezteti velünk, hogy a figurának a múltjából csupán egy szeletet kaptunk, és mellé el tudjuk képzelni, hogy igen, ez a karakter valóban felnőtt valahol, valóban történtek vele más dolgok is, megvan az oka, hogy ide jutott.
A világ magával ragadó, még akkor is, ha a vadnyugat nem volt a szíved csücske, ezt biztosan szeretni fogod. Nem olyan díszletet kapunk, ami elképzelhetetlenül futurisztikus, amiről úgy gondoljuk, hogy még száz év múlva is lehetetlen. Itt az lesz meglepő, hogy kinézünk az ablakon, és nem találjuk sehol a felcsúti űrbázis több száz méteres tornyait, hogy nem látunk egy űrhajót sem, amint éppen felszáll, miután a gazdája kicsit megrugdosta, hogy beinduljon.
Amennyiben szereted az animéket, és kimaradt az életedből a Cowboy Bebop, úgy mielőbb pótold. Ez egy olyan darab, amit semmiképpen sem szabad kihagynod, mert tényleg mestermű. A megvalósítás minden ponton tökéletes. A zene, az animáció, a cselekmény, a szereplők… tényleg minden. Ez az animék Firefly-ja, amit ha nem láttál, szintén érdemes pótolni.
Amikor egy barátod megkérdezi, mi az az anime, vagy melyik animével kéne belekóstolnia a világba, feltétlen ezt javasold. Ez ugyanis tényleg megmutatja, hogy az anime nem csak mese lehet, nem csak gyerekeknek szólhat, hanem igenis felveszi a versenyt jó néhány szuperprodukcióval, nagy költségvetésű sorozattal, sőt… le is hagyja őket olykor.
Viszlát, Űrcowboy…
