Mióta véget ért a Futurama, sokan vágytak egy olyan animációs sorozatra, amely a humor mellett a komolyabb sci-fi témákkal is foglalkozik. Jelentem: a Rick and Morty képében megérkezett a tökéletes utánpótlás!
Történetünk középpontjában a Smith család áll, akik minden szempontból átlagos életet élnek. Kivéve a nagyapát, a tudós Ricket, aki az űrhajójával és a portálpuskájával képes idegen bolygók és párhuzamos dimenziók között utazgatni. Ezekre a kalandokra gyakran magával viszi az unokáját, Mortyt, aki nem sokat örökölt a nagyapja zsenialitásából. Az intergalaktikus kiruccanásaik során furcsábbnál furcsább, nem egyszer életveszélyes helyzetekbe kerülnek. A sztoriról ennél többet igazából fölösleges lenne elmondani, mert a sorozat felépítése alapvetően epizodikus, ugyanakkor van egy átívelő történetszál, ami fokozatosan bontakozik ki, és akkor üt igazán, ha az ember magának fedezi fel.
A Rick and Morty ötlete két ember, Justin Roiland és Dan Harmon fejéből pattant ki. Roiland (aki nem mellesleg egyszerre kölcsönzi Ricknek és Mortynak is a hangját) készítette azt a rövidfilmet, ami a sorozat prototípusául szolgált. Ezt látta egy fesztiválon Dan Harmon, a Community showrunnere, akinek rögtön megtetszett Roiland humora és stílusa. Miután Harmont 2012-ben kipenderítették a saját sorozatából, az Adult Swim csatorna megkereste azzal az ajánlattal, hogy csináljon nekik egy animált szériát. Így hát összeállt Roilanddel, a csatorna pedig szabad kezet adott nekik a sorozat készítésében. És azt kell mondanom, hogy éltek is a lehetőséggel.
A sorozat legnagyobb erősségei mindenképpen a kreativitás és a humor. A két alkotónak annyi eredeti ötletet és poént sikerült az eddigi 21 epizódba belesűríteniük, amennyit más sorozatokban több évad alatt nem lőnek el. Még az olyan, már-már elkoptatott sci-fi toposzokat is sikerült újragondolniuk, mint a párhuzamos valóságok, az utazás az álmok világában és az emberi testben. Aztán ott vannak a készítők végképp elborult ötletei, mint amikor idegenek az egész Földet átteleportálják egy másik galaxisba, ahol egy bolygóközi dalversenyben kell részt venni (a vesztes planétákat természetesen felrobbantják). Vagy ott van az egyik kedvenc epizódom, amiben mindössze annyi történik, hogy Rick megbuherálja a család tévéjét, aminek következtében az összes létező valóság összes tévécsatornája foghatóvá válik. Így leírva ez nem hangzik túl izgalmasan, mégis az 1. évad egyik legviccesebb része kerekedik ki belőle. Egyszerűen öröm volt nézni, ahogy az alkotók szabadjára engedhették a fantáziájukat, és nem állt a rajzasztal mellett egy fejes a csatornától, hogy azt mondja: „srácok, ez így már sok lesz.” Ebben a sorozatban szó szerint BÁRMI megtörténhet, Rick és Morty akár a Simpson-családhoz is betoppanhatnak egy vendégszereplés erejéig.
Ugyanakkor senkit ne tévesszen meg a humor, mert a Rick and Morty végtelenül sötét, groteszk és morbid. Roiland és Harmon olykor egészen komoly kérdéseket és témákat feszegetnek a sorozat keretein belül. Érzelmileg is nagyon erős a széria, és szemét módon akkor képes gyomron vágni a nézőt, amikor a legkevésbé számít rá.
Ennek megfelelően a szereplők sem tipikus egysíkú figurák, hanem kidolgozott, fejlődő karakterek. Rick első ránézésre egy nagyképű, alkoholista seggfejnek tűnik, akit csak a saját érdekei mozgatnak, ám ahogy halad előre a történet, bebizonyosodik róla, hogy törődik a családjával, és akár az életét is képes lenne feláldozni az unokáiért. Csak azoknak a fránya érzelmeknek a kimutatása nem megy neki, senki sem tökéletes, na. Morty kezdetben elég együgyűen viselkedik, nincsenek barátai, emiatt kénytelen mindenben a nagyapjára támaszkodni és vele együtt sodródni, de idővel egyre talpraesettebbé válik. Vagy ott van Morty nővére, Summer, aki a sorozat elején a tipikus tinédzserlány és a megmenteni való damsel-in-distress szerepek között mozog, de később egy kompetens karakterré fejlődik, és állandó útitárssá válik Rick és Morty mellett. De a Smith-szülők, Jerry és Beth is éppen ugyanígy szerethetőek a maguk módján.
A grafikai megvalósítást sem érheti panasz. A karakterdesignt ugyan szépnek semmiképpen nem nevezném, de kellően egyedi és remekül passzol a sorozat stílusához, a hátterek pedig elég részletesen kidolgozottak. Hangok terén szintén jól teljesít a Rick and Morty, a gondosan válogatott aláfestő zenék nagyon sokat hozzáadnak a komolyabb jelenetekhez, a színészek hangjai pedig jól illenek a karakterekhez. Egyedül annyi kritikával élnék, hogy Rick jellegzetes beszédstílusából visszavehetnének egy kicsit (értsd: Rick gyakran a mondat közepén egy jó öblöset böfög), mert emiatt néha nem lehet érteni a mondanivalóját.
Ha az eddig leírtakból nem lett volna nyilvánvaló: teljesen lenyűgözött a sorozat. Justin Roiland és Dan Harmon valami egészen különlegeset alkotott a Rick and Mortyval, és joggal pályázhatnak a jelenleg futó legjobb animációs sorozat címére (sőt, a sorozatok komplett zsánerén belül is egy igazán kiemelkedő darabbal van dolgunk). Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit és vevő az elborult humorra.
