Kezdjük először is azzal a ténnyel, hogy a magyar cosplayesek rengeteget fejlődtek, mióta ez a szubkultúra elkezdett kivirágozni nálunk, és az illetékesek nem ritkán nemzetközi szinten is dicséretre méltó kosztümöket készítenek. Na de mitől is lesz ez igazán szórakoztató annak, aki csak nézni szeretné ezeket és megcsodálni őket távolról? Jó, tudom… sokan inkább közelről néznék meg őket.
A kívülállók számára ez nem verseny, nem olyan, mint egy focimeccs vagy egy LoL bajnokság, ahol a kedvenc cosplayerünknek szurkolunk, hogy ő hozza ki a karakterből a legtöbbet, akinek a bőrét majd öt rivális szintén magára húzza. Nem szoktunk őrjöngeni, hogy xy mennyivel jobb anyagokat használt, mennyivel részletesebben dolgozta ki a jelmeze egy darabját, vagy hogy gyorsabban készült el, mint a többiek.
Akkor mi is a fontos? Természetesen az, hogy a kedvencünk milyen módon képes megszemélyesíteni az adott karaktert, mennyire hozza majd a figurát és milyen csak rá jellemző dolgokkal fogja majd feldobni a jelmezét. A cosplayerek ezt nagy valószínűséggel versenynek élik meg egymás között, de azok, akik csak nézőként vannak jelen, abszolút nem érzik azt, hogy két Katarina ne férne meg egymás mellett, és hogy bármelyiket kevésbé lehetne szeretni, mint a másikat. Az is megeshet, hogy valakinek a zsűri szerint jobb a jelmeze, a közönség nagy része mégis inkább a „vesztest” élteti. Ez azért van, mert amíg a zsűri kifejezetten azt nézi, hogy mennyire minőségi a cosplay, addig a közönség leginkább csak az eye-candyre megy rá. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem esik le az álluk egy–egy igazán nagyszerű darab láttán, hiszen a kiemelkedő alkotásokat hatalmas taps szokta fogadni.
Mi, egyszerű emberek például nagyon is szeretjük a kedves Jessica Nigrit (róla amúgy csak nekem ugrik be mindig Quagmire?), aki lehet, hogy nem csinál rettentően kidolgozott cosplayeket, sőt még csak nem is maga varrja a legtöbbet, de ettől még a jelmezt viselni tudni kell és hát... ő tudja. Tetszik, nem tetszik, a legtöbb esetben ehhez igenis dekoratív külső kell. Igen, az emberek felszínesek, kár is lenne szépíteni. A rossz nyelvek az előbbi hölgyet inkább csöcsplayernek hívják, de ettől még be kell látni, hogy bárki szívesen helyet cserélne vele. (Talán a hímnemű cosplayerek nem, bár ki tudja... így legalább mindig kéznél lenne két dinnye.)
Tehát a jó cosplay alapja (nagyon ritka, hogy nem így van) egy kellemes, ápolt külső, amit az emberek szívesen néznek. Persze vannak, akik rácáfolnak erre, és a kreativitásuknak valamint a szórakoztató személyiségüknek hála képesek áttörni eme esztétikai gátat és magukkal ragadni minket.



Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezt a hobbit élvezni úgy, hogy nem rendelkezünk olyan adottságokkal, mint például Ladee Danger vagy Ryuu Lavitz.
A cosplay igenis élvezhető mindenki számára, csupán arra van szükség, hogy legyünk tisztába a saját adottságainkkal, legyen egy megfelelő önképünk és ne az elismerést és a rajongást keressük, hanem a saját szórakozásunkat tűzzük ki célul.


Tehát vannak, akiket már azért is elkap az ember egy képre, mert egyszerűen jó nézni azt, hogy jól érzik magukat. Nem csinálták a ruháikat hónapokig, nem került több százezerbe, mégis van benne valami plusz.
A másik oldal viszont kifejezetten szörnyű. Vannak, akik így próbálják meg rendbehozni az önképüket, ezzel próbálják meg kicsikarni az ellenkező nemből a pozitív jelzőket és ez nagyon szomorú, sok esetben taszító is. Nem ritka eset, hogy láthatunk a conon olyan egyedeket, akik mindent kipakolva sétálgatnak, nem éppen kellemes látványt nyújtva a járókelőknek és látogatóknak. Fontos, hogy legyen önkritikánk és elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek vagyunk, de ez már a ló túloldala, amikor rá akarjuk magunkat erőltetni másokra és velük akarjuk magunkat elfogadtatni. Ebből a fajta cosplayből is rengeteg van. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy miért ne tehetné meg? Hiszen, ha egy dekoratív hölgyemény/férfiú megteheti, akkor miért kéne neki rosszabbnak gondolnia magát? Nem is arról van szó, hogy ne tehetné meg vagy rosszabb lenne, csak azért, mert ehhez nem megfelelőek az adottságai. Csupán arról, hogy nekik is meg kéne azt találni, amivel érvényesülni tudnak, pl. egy kreatív vagy vicces kosztüm formájában.
A külsőség persze nem minden, fontos még az elszántság, az eltökéltség, a szorgalom és... szóval az, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk.
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Genjutsun belül is nagy kedvenc Enji Night. Amennyiben viszont nem férfiként nézem, hanem mondjuk mellé teszem a személyes kedvencemet, MadMiyot, akkor eléggé úgy érzem, hogy cosplayerként egy kicsit túlértékeljük az előbbi hölgyet. Őt inkább már modellnek hívnám, az utóbbi hölgyet viszont egy igazi cosplayernek.
Aki még nem tudná, hogy kiről van szó, annak csak úgy röviden elmondanám Sosenkához hasonlóan, ő is rengeteget foglalkozik a sminkeléssel, ami a cosplayeinek a szerves részét képezi. Ami viszont a dolog érdekessége, hogy magyar a hölgy, szóval nemzeti kincs! Íme, néhány kép a műveiről, ami után egészen biztos rákattintotok a nevére, hiszen ezek csak a töredékét képezik annak, amik a facebook oldalán fellelhetőek. Komolyan, szerintem zseniális.
MadMiyo
Aztán persze ott vannak azok, akik nagyon részletesen és igényesen kidolgozott cosplayeket csinálnak, mint például Aoime, Dudus Arrrt és CrystalShark's Cosplay Ocean. Azért van mire büszkének lennünk, ha magyar cosplayerekről van szó, nemde? A galériák persze itt is csak a képek egy töredékét hordozzák magukban, rengeteg nagyszerű fotó látható még a fentebb említettekről, ha a nevükre kattintotok.
Aoime
Dudus Arrrt
CrystalShark’s Cosplay Ocean
Ilyen cosplayerek után azért persze bennem is felmerül a kérdés, hogy miért olyanokat kapnak fel az emberek, mint az imént említett Enji Night, mikor még számomra is egyértelmű, hogy ezek az emberek többet dolgoznak és jobban is csinálják ezt a műfajt. Talán a kisugárzás és a megnyerő személyiség az, ami miatt nagy kedvenc az előbb említett hölgy? (Itt megjegyezném, hogy mi mindenét nagyon szeretjük, még a kritika ellenére is.) Pedig azért vannak, akik nem rendelkeznek rossz adottságokkal és a kosztümjeik is igényesek, például Alviva cosplay is ilyen. Az biztos, hogy a sikerhez a jó ruha nem elég, hanem egy adag szerencse és egy kis plusz is kell.
Tehát az a helyzet, hogy a jó cosplayhez jó közönség kell. A közönséget pedig bizony a cosplayernek kell megnyernie magának. Aztán majd a nagyérdemű publikum eldönti, hogy kinek a Katarinája a legjobb, ki az, akit piedesztálra akar emelni. Ezt úgyse a cosplayerek fogják eldönteni maguk között, hanem mi, a stalkerek közönség fogjuk majd ezt megtenni.
A főoldalon és a cikk felett szereplő úriember munkásságát pedig elérhetitek a Daleron Cosplay oldalon.