Akármennyire abszurdnak is tűnik, a Holy Potatoes! A Weapon Shop?!-ban krumplikat irányítva fogunk fegyvereket kovácsolni, és nem is akármilyeneket! Azt hiszed, hogy kipróbáltál már mindent? Hogy a burgonyában már nem rejlik több lehetőség? Olvasztottál sajtot a sült krumplira, mártogattad már vanília fagyiba és hasonló baromságok? De a legjobb dolgot még biztos nem tetted! Nem gyártottál még fegyvereket a nagyszerű kolompérral!
A játék alapkoncepciója is már annyira szerethetővé teszi az egészet, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk neki ellenállni. Hiszen ki ne akarna egy aranyos burgonyával kovácsot játszani? Aztán, ahogy elindítjuk a játékot, rá kell, hogy jöjjünk, hogy nem a cukiság a legnagyobb előnye, hanem a humor! A ténnyel, miszerint nagyon jókat fogunk röhögni fegyvergyártás közben, már rögtön azután szembesülünk, hogy megadtuk a nevünket és a boltunkat is elneveztük.
A tutorial kellemes, gyorsan meg lehet belőle tanulni az alapokat, és ami a legfontosabb: nem skippelhető. Így hát lehetünk mi akármennyire veteránok, kénytelenek leszünk mindig végigjátszani a bevezető részt. Na, nem mintha ez olyan nagy kihívás és rengeteg idő lenne, de azért néhány alkalom után már érezzük, hogy kezd monotonná válni a dolog.
Bár a játék részletesen kitér mindenre, azért rágjuk át mi is az alapokat! Először is milyen statokkal rendelkezhet egy fegyver? Lehet neki ATK-ja (támadó értéke), SPD-je (sebessége), ACC-je (pontossága), MAG-ja (mágikus sebzése). Ezek mindegyike fontos lesz, attól függően, hogy milyen fegyvereket gyártunk. Egy baltánál például egyértelműen az ATK-ot kell majd erőltetnünk, mert a kigyúrt, nagydarab krumplik szeretnek jól odavágni. A sebesség viszont azoknak a burgonyáknak lesz fontos, akik mozgékonyak, lopakodnak, sunyulnak és lopkodnak (igen, a thief class pl.), egy tőrnél például elengedhetetlen ez az attribútum. A pontosságot az önjelölt Potato Hoodok favorizálják, és kifejezetten szeretik, ha mondjuk egy íj annyira pontos, hogy egy almát is képesek vele lelőni társaik fejéről. Érdekes, hogy ez egyébként nem számít gyilkosságnak a krumplik körében, de ebbe most ne menjünk bele… Végül pedig a mágikus sebzés azoknál lesz fontos, akik be akarják bizonyítani nekünk, hogy ők a legjobb Harry Potaterek, és az ő varázspálcájuk a legjobb a vidéken.
Miután legyártjuk az első fegyverünket, a játék felkínálja nekünk, hogy nevezzük azt el szívünk szerint. Mondanom sem kell, hogy ez lesz a játék egyik legszórakoztatóbb része. Ki ne akarná azt, hogy az emberek megrémüljenek, amikor meghallják a hírhedt Vajazó kés nevét, a kardét, amely úgy megy át a trollok húsán, mint a kés a va… azt hiszem értitek.
A kovácsműhelyben dolgozók élete természetesen nem csak móka és kacagás. Nem csak a gyártott fegyverekkel, hanem azokkal is kell foglalkoznunk, akik a munka nehezét végzik. Egy kis ikon mutatja mindig, hogy éppen milyen kedve van az alkalmazottunknak, mert bizony néha a krumplinknak is pihenniük kell. Ilyenkor elküldhetjük őket vakációzni, ahol kipihenik az egyszeri burgonya fáradalmait, majd újult erővel csapnak újra a lovak... akarom mondani az izzó vasak közé, vagy inkább rájuk.
Persze mit sem érne a játék egy Laura Crafttal, ha nem lenne benne felfedezés is! Nagyszerű krumplijainkat nem csak pihenni küldhetjük el néhány szigetre, hanem akár felfedezni is, hogy kutassanak értékes, új alapanyagok után. Ez a későbbiekben majd elengedhetetlen lesz, hiszen rengeteg dolgot csak így tudunk beszerezni. Sajnos a játék emiatt is válik kicsit monotonná egy idő után, néha akár órákat kell azzal szórakoznunk, hogy ugyanazokat a dolgokat ismételjük, mert egyszerűen nem tudunk máshogy tovább haladni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz, aki ezt élvezi, és ne lehetne örömünket lelni abban, hogy az üresjáratokban a hülyébbnél hülyébb nevű fegyvereket kovácsoljuk. Főleg akkor, ha esetleg beugrik valami speckó vendég is!
Amikor egy különleges megrendelést kapunk, semmi mással nem kell törődnünk, csak azzal, hogy a kívánt fegyver a megfelelő statokat elérje. Ilyenkor nem kell boostokat nyomni, nem szabad túl lőni a célon, mert úgyse tudjuk másnak eladni, a vevő pedig előre megmondja mennyit fog fizetni, bármilyen is legyen majd a termék. Természetesen olyat nem fog elfogadni, ami rosszabb, mint amit rendelt, de szívfájdalom nélkül elpakolja a cuccot, ha a statok háromszor akkorák is rajta, mint kérte, de többet fizetni tényleg nem fog.
Akik viszont többet fizetnek ilyen esetekben, azok a szimpla vevők! Hozzájuk úgy tudunk eljutni, hogy egy arra alkalmas kovácskrumplinkat üzleti útra küldjük. Ekkor a nagyszerű burgonya megkeresi a potatocionális vevőket, majd listázza nekünk azokat. Van, hogy egy fegyverre akár hatan is jelentkeznek, de nem feltétlen érdemes mindig annak eladni, aki a legtöbbet kínálja! A kalandorok ugyanis fejlődnek a játék során, méghozzá a mi fegyvereink segítségével. Tehát, ha Pota Thomas kínál 1400-at egy termékünkért úgy, hogy ő már elérte a maximális szintet, akkor érdemesebb a azt inkább az 1200-at kínáló Potat Ohontasnak odaadni, aki bizony még fejlődik a használata során, és ezzel is növeli a műhelyünk hírnevét.
A Holy Potatoes! A Weapon Shop?! tehát egy nagyon jó kis játék, amennyiben kikapcsolódásra vágyunk. Egyáltalán nem bonyolult, hamar megtanulható és a kezelése gyorsan elsajátítható. Nem kell eszeveszettül figyelnünk, nem fogjuk az izgalomtól lerágni a körmünket, és még csak nem is lesz szükség a reflexinkre, viszont a rekeszizmainkat próbára fogja tenni a rengeteg easter egg-gel, paródiával és dialógussal.