Edgar Wright nevére nem hiszem, hogy sokan felkapják a fejüket, pedig nem ártana! Az úriember az elkövetője a Shaun of the Dead című fantasztikus zombis filmnek, ami bizony mérföldekkel lekörözi a legtöbb hasonló témájú alkotást. Az ő nevéhez fűződik még a Vaskabátok és a Scott Pilgrim a világ ellen is, de segédkezett a nemrég bemutatott, A Hangya című szuperhősös filmben is. Bűntársai pedig általában Simon Pegg és Nick Frost.
Tehát mikor meglátjuk ezt a három nevet eme filmnél, már sejthető, hogy nem egyszerűen elborult agymenésről lesz itt majd szó.

A Világvége című film pontosan azt fogja nekünk adni, amire vágyunk! Több, mint másfél órányi nagyszerű humor, zseniális színészi játékkal és azzal a jófajta angol humorral, amitől még nem verjük a fejünket a falba. A történettől nem kell semmi extrát várni. Adva vagyon egy kiégett, fénykorát már rég maga mögött hagyott pasi, Gary (Simon Pegg), aki még mindig a múltban él és képtelen túllépni azon, hogy az élete bizony nem úgy alakult, ahogy azt ő eltervezte. Elhatározza hát, hogy régi cimboráival újra belevág a nagy kalandba és ezúttal, ha törik, ha szakad, ő végigcsinálja azt, amit anno képtelen volt: A Golden Milet.
Kisebb nehézségek árán, de sikerül is összeverbuválnia a csapatot, és meggyőzni őket arról, hogy bizony vissza kell menniük kis szülőotthonukba, ott pedig végigjárni az összes kocsmát, hiszen csak így lehet teljes az életük.
Minden egészen jól alakul addig, amíg ki nem derülnek Gary kis füllentései, amikkel rávette a barátait arra, hogy csatlakozzanak a nagy kalandhoz. Ekkor ugyanis elszabadul a pokol… de nem amiatt, amiért gondolnánk!

Ez az a pont, ahol nem árulnék el többet a történetről, mert itt egy zseniális húzással teljesen megváltozik a film. Onnan lehet tudni, hogy Edgar Wright egy nagyszerű rendező, hogy mindezek ellenére a néző egy pillanatra sem zökken ki, hanem képes továbbra is együtt élni a cselekménnyel és élvezni azt.
A kiváló humor az elejétől a végéig jelen van a filmben. A drámai elemeknek hála égnek nincs akkora súlya, hogy letörölje a vigyort az arcunkról, és Gary King karaktere sem lesz az, akit majd a végén gyűlölni fogunk. Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, azért el van rejtve a filmben egy kis okoskodás, fejtegetés a világról és úgy mindenről, de ez nem fog vészesen belemászni a képünkbe. Igazából csak hátradőlünk és bólintunk egyet, hogy azért mindannyinkban ott van egy kis Gary King. Bár, ahogy őt ismerjük, ő ezt valószínűleg máshogy értelmezné, ha nőkről van szó.

Akinek ennyi nem elég, annak még elárulom, hogy a filmben szerepel Martin Freeman is, aki egyébként kicsit olyan, mintha ezzel az alakítással készült volna fel a Fargóra.
Remélhetőleg ezzel meggyőztük az egyszeri nézőt, hogy érdemes a filmbe belevágnia, mivel a trailer sajnos lelövi a poént, ezért jobb úgy elkezdeni, ha nem láttunk belőle semmit. Viszont akinek nem volt elég a fenti néhány indok, annak majd ez a kis előzetes biztos meghozza a kedvét!