A Valkyria Chronicles, ami kezdetekben csak és kizárólag Playstation 3 konzolon volt elérhető, tavaly megérkezett hozzánk PC-re is, és ami a legjobb, hogy minden DLC-t magába foglaló verzióban.
Műfaját tekintve a játék egy taktikai rpg, ami sokban hasonlít az XCOM: Enemy unknown-ra, leszámítva, hogy itt a karaktereinket nem felső, hanem third vagy first person nézetből látjuk. Ez részben marha jó, részben rettentően rossz dolog. Jó, mert a játék máshogy nem lenne játszható és így átláthatóak a csaták. Ugyanakkor rossz is, mert PC-n eléggé nehézkes az irányítás, ha nem rendelkezünk kontrollerrel. Arról nem is beszélve, hogy itt - az előzőleg említett játékkal ellenben - nem kiadjuk a parancsokat, amiket majd a karakterek végrehajtanak, hanem mi fogunk velük lavírozni, és bizony figyelnünk kell miközben egyik barikádtól a másikig mászunk.
Az irányítással tehát vannak problémák, de semmi olyat nem fogunk tapasztalni, amit egy-két óra játékidővel ne tudnánk megszokni vagy elsajátítani. Ami a grafikát illeti, nem lehet rá panasz, bár lehet, hogy pár embert zavarni fog, hogy a játék kapott egy keretet, de ez inkább annak a stílusnak hibája, amiben az egész készült. A cell-shade ettől még elég tetszetős, és végig olyan érzésünk van, mintha egy animébe csöppentünk volna. Ez annyira igaz, hogy a játékot semmiképpen sem ajánlom annak, aki ezt a műfajt nem szívleli. Itt az a szöveg, hogy egy animet játszunk végig, nem csak marketing. Nem árulok el nagy dolgot, hogy ha azt mondom, hogy a játékból készült egy anime is, ami a Senjou no Valkyria: Valkyria Chronicles néven fut.
A játék és az anime sztorija egy-két dologban eltér, de a főbb vonal természetesen megmarad. Egy alternatív világban járunk, ahol két nagyhatalom uralkodik: A Birodalom és a Federáció. Milyen egyedi történet, igaz? Szerencse, hogy rendkívül kreatív emberek dolgoznak a Sega berkein belül, akik képesek egy tök új koncepciót felmutatni a Star Wars után. Na de, lépjünk is tovább… Tehát a csúnya és gonosz Birodalom úgy dönt, hogy ők bizony szeretnék még lerohanni az addig semleges Gallia területét, mert miért ne. Mit ad Isten és a Sega zseniális történetírója, pont abban a pillanatban mikor ezt eldönti a csúnya és gonosz Birodalom, megismerkedhetünk hősünkkel, aki PONTOSAN ebben a pillanatban érkezik meg. A bátor Asterix Welkin éppen a tóban úszkáló halakat rajzolgatja, amikor beüt a mennykő és a rohamosztagosok megjelennek. Arról inkább nem ejtenék szót, hogy az egész jelenet mekkora hülyeség, de mi mást várhatnánk az anime stílusú dolgoktól, ugye?! Számomra teljesen hihetetlen, hogy ezt még lehet fokozni, de az animében sikerült! Ott még nagyobb baromság... Az animéről egyébként még annyit kell tudni, hogy SOKKAL gyerekesebb és családbarátabb, mint a játék. Innentől viszont szóra sem érdemes, mert a játék sokkal jobb. Visszatérve a történetre: a nagy csetepaté és adok-kapok közben kiderül egy szörnyű dolog. Kapaszkodjatok meg, mert olyan fordulat jön, amire nem számítotok… komolyan, fogjátok meg a hozzátok legközelebb eső rögzített tárgyat… megvan? Oké, de tényleg kapaszkodtok, ugye? Jó, hát akkor lássuk a medvét! A Birodalomnak van egy TITKOS FEGYVERE, amit úgy hívnak, hogy Halálcsillag Valkyria. Ugye milyen egyedi? Ha kicsit kreatívabbak lennének, írhatnának a Barátok közthöz is egy-két epizódot.
Szerencsére a játék negatívumai ezután már nem dagadnak tovább. A történet, ami önmagában egy „rendkívül eredeti, minden sablont mellőző fantasztikus műalkotás"/sarcasm hála az égnek szépen felépül a jól eltalált karaktereknek köszönhetően. Annyi szent, hogy a szereplők részletes kidolgozásába tényleg fektettek időt. Ez azért is fontos, mert nem csak a történet, de a játék szerves részét is képezik.
Kis kompániánk minden egyes tagja egyedi tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel bír. Van például egy magányos farkas, akit érdemes mindenkitől elkülöníteni, ellenkező esetben hátráltatni fogják. Van megrögzött nőcsábász, aki akkor teljesít jól, ha egy hölgyemény van mellette, de remélhetőleg nem olyan, aki irtózik a férfiaktól, mert akkor ahol nyertünk, ott veszítettünk is valamit. Érdemes tehát ezekre figyelni és a maximumot kihozni a csapatból. Ez egyébként rendkívül szórakoztató, és egy idő után azt vesszük észre, hogy kötődni kezdtünk bizonyos karakterekhez.
A menedzsment rész nem ér itt véget, mert foglalkoznunk kell majd a csapat felszerelésével, képzésével és a kutatással is. Ez nagyon egyszerű módon történik, nem kell egy rendkívül bonyolult manager felületet elképzelnünk, tényleg mindenki képes lesz majd percek alatt elsajátítani a kezelést.
Összességében egy jó és szórakoztató játékot kaptunk a Sega boszorkánykonyhájából, még a sablonok ellenére is. Bár azt mondtam, hogy az anime a játékhoz képest eléggé cukormentes, azoknak, akik ezt a műfajt a játékok terén annyira nem szívlelik, még így is megérhet egy próbát. Kár lenne kihagyni Asterix Skywalker kalandjait.
