Elektronikus zörej és a Részletek Tengere

Elektronikus zörej és a Részletek Tengere

Olvasósarok Ormosi Zoltán KönyvAgaveAuroraKim Stanley RobinsonScience Fiction

Könyvolvasói pályafutásom során elérkeztem az első olyan regényhez, ami képes volt olvasás közben próbára tennie a türelmemet és több alkalommal is radikálisan befolyásolnia a róla alkotott véleményemet. Belekóstoltam, ledöbbentem rajta, majd tovább haladtam benne, aztán dühömben félrevetetettem, újra felvettem, ismét eldobtam, végül pedig ennek többszöri ismétlése után megveregette a vállamat a jó öreg Aurora, és maga mellé szögezett, mivel szavak nélkül tudtomra adta, mit-miért is mesélt addig. Kim Stanley Robinson könyörtelen önzőséggel, de csintalan vigyorral kényszerít minket arra, hogy értelmezzük a világot, amit felépített.

Az Aurora egy, az Agave magyar kiadásában 500 oldalasra kerekedett science fiction, mely már-már klasszikusnak tekinthető témákat ragad meg, mégpedig egy Űrodüsszeiával. A terjedelem alapvetően nem riasztott el, mivel magam mögött tudok már néhány több ezernyi oldalt kóstáló modern eposzt. De most valami olyannal találtam szembe magam, melynek intenzív alkalmazásával korábban még nem kerültem szembe. A regény szemléltetése többrétű és szempontú elemzést igényel, ezért a legjobb, ha az ember félreteszi a személyes ízlését. Ennek fényében jelenteném már most ki, hogy a regény, mint olvasónak nem tetszett, viszont elemzőként kellemes tapasztalatot nyújtott.

A regény fókusza többrétű. Egyrészről végig követjük egy központi szereplő, Freya életének különböző szakaszait, másrészről pedig elénk tárulnak a hajó jelentős eseményei és körülményei is, ami a regény szerves része és nagymértékben befolyásolja a történéseket. Lekerekítve a dolgot a hét felvonás, amit végigkövetünk, bizonyos mértékben tükrözi az emberi élet nyugati menetrendjének mintáját. A regény első két része, ahol Freya még gyermek és fiatalkorú, naivként, nyersként és tanítóként jellemezhető, akárcsak a tanulmányokkal töltött évek. Épp olyan száraz, mint amennyire a valóságban is, és egy cseppet sem szépítenek rajta. Emellett sokkal természetesebbnek, néhol közönségesebbnek hatnak azok a mellékszálak, amik a csapongásait ábrázolják. De mégis átfogó képet nyújtanak a helyszínről, aminek a fontosságát csak később tudjuk meg. Az író rendkívül tudományos módon közelíti meg az olvasót, és vezet le minden egyes tényezőt, amit górcső alá vesz. Ismétlem, science fictionről beszélünk, azon belül is űrodüsszeiáról, vagyis az első két felvonás alatt technikai és kulturális problémák tucatjával ismerkedünk meg, amit Robinson egy 2000 fős legénységre és mesterséges biodómok rengetegére korlátol be, hogy klausztrofóbiánk és folytonos nyomásérzetünk kellőképpen kialakulhasson. A közbeszúrt dialógusok által ismerkedünk meg azzal, milyen módon is építette fel az író a bolygók kolonizálásának egy elméleti variánsát. Folyamatosan változó narratívák mesélnek olyan tényezőkről, amelyeket kezdetben még nem tudunk hova tenni. Ezért eltarthat egy ideig, míg az olvasó rájön, hogy bizony úgy kell tekintenie magára - még ha csak részben is -, mint a legénység egy tagjára, máskülönben képtelen lesz elég figyelmet fordítani a tényezők és ismeretek széles skálájára.

Itt már rá kell mutatnom, hogy a szerző mesterien bánik a narratív eszközökkel. Szerkezeti egységekként tényleg csak a hét rész nevezhető meg, de egyébként csak narratívák és fókuszpontok váltakoznak. Ezek beazonosítása értelmezési készségünkön múlik, mivel csak már korábban megismert szereplőknek ad ilyet. Sajátosságaikból kell rájönnünk, hogy éppen kinek a gondolatmenetét látjuk. Ezt különösen élvezhetőnek találtam a hajót felügyelő M.I. 290 évnyi fejlődésének perspektívájából.

A harmadiktól az ötödik befejezéséig terjedő felvonások elsődlegesen szociológiai problémákkal szembesítenek minket, de a cselekményből fakadóan kapunk némi biológiát, ökológiát és fizikát is. Freya itt már felnőtt nő, pozíciójából fakadó tevékenykedései ehhez illően változnak a korábbiakhoz képest, de a főbb jellemvonásai azért megmaradnak. Ha valaki eljut idáig, itt rájöhet miért is követi azt a szemléltetési módot az író, amit választott. Nem érnek minket meglepetésként a karakterek közt lefolyó filozófiai mélységeket szántó viták, és ezért hálásak lehetünk. Szerves része a regénynek a bő értekezések használata, csak ezúttal nem korróziós hatásokról olvasunk a hajó burkolata és a mesterséges biodómok földállománya közt, hanem a legénység két évszázados pszichoanalizált állapotáról. Miközben ezeket olvastam, már sikerült hálát éreznem azokért az információkért a hajóról és népességéről, amelyeket az első két részben feleslegesnek gondoltam. Bár, a humán témakörök azokban is felbukkantak, a hangsúly erőteljesen átbillent.

A hatodik felvonás szinte teljes egészében az M.I.-t mutatja be és levezeti az olvasó számára, hogy a regény kezdete óta milyen szintre is jutott el az emberi közrehatás által. Robinson itt igazán kimutatja romantikus oldalát, de nem szentimentális értelembe véve. A korábbi öt rész tárgyilagos elemzéseit megtartja ugyan, de már-már játékos tulajdonságokkal ruházza fel és szemlélteti azt. Ez olykor fájdalmas grimaszokat csalhat az arcunkra, mivel tartja magát a tényhez, hogy egy gép szemszögéből követjük az eseményeket. Az író megfelelőképpen gondoskodik arról, hogy ezt nehogy elfelejtsük.

Az utolsó felvonás viszont akár a science fictiont alkalmazó filmipar kritikájának tekinthető, de regényének célmeghatározásaként is, ugyanis agyonhasznált helyzetbe kényszeríti karaktereit. Tucatnyi filmben láthattuk már ezt, de az okokat azok csak felszínesen adják át, és a néző elintézheti annyival az egészet, hogy ők képviselik az „igazságosságot”, illetve a „jó oldalt”. Miért is kellett nekünk olvasnunk mindazon dolgokról, amikre az író ilyen sok értekezést szánt és későbbiekben semmi szerepük nem volt a cselekmény szempontjából? Pontosan amiatt, hogy a regény végén megértsük, ki mit miért tett. Ezzel egy film vagy egy ponyva nem nagyon törődik, szimplán adrenalin keltő eszközökkel ad egy szűk elképzelést számunkra, ami alapján mi igazat adhatunk neki.

Nem ajánlom ennek a könyvnek az olvasását mindazoknak, akik lézerágyú össztűzre, vagány űrcowboyokra, és light novel kategóriás poénkodásra vágynak, hacsak nincs bennük kellő mentális kalandvágy és hajlandóak szembenézni egy kihívással, ami olvasás közben eléjük kerülhet. Kapcsolják ki ideáljaikat, és vessék magukat az elektronikus zörejbe és a Részletek Tengerébe.