Nos, mivel most úgyis mindenki előveszi a Final Fantasy VII–et (Mert ugye mindenki előveszi, igaz?! ), elérkezett az ideje annak, hogy kicsit tovább is menjünk.
A Final Fantasy VIII bár eladási statisztikák tekintetében nem érte el a VII sikereit, a kritikusoknál szintén mesésen muzsikált. Olyannyira, hogy jó pár helyen az örökranglistán meg is előzi a nagy elődöt, és ez azért nem semmi. Bár ugyanez elmondható a IX-es részről is, de sajnos azt nem fogjuk egyhamar újra látni, pedig ugyancsak megérne egy misét.

Lássuk, miről is szól ez a rész és miért is olyan frankó játék ez, miért érdemes elővennünk akár egy olyan pocsék napon is, mint insert random hétfő dátuma here, hogy kicsit elvarázsoljon minket és magába szippanthasson a világ.
Történetünk főhőse Squall Leonhart (ja, a Lionheart olyan mainstream lenne), akit úgy ismerünk meg, mint egy arrogáns kis pöcst, akinek a fejét jól beleveregetnénk egy Justin Bieber poszterrel díszített falba, majd élettelen testét oda vetve a disznóknak nyugtáznánk a napot egy Saitamás "Ok"–kal. Most persze gondolhatjátok, hogy ez túlzás, de egyszerűen tényleg az az igazság, hogy hatalmas nagy kretén az elején.
Hősünk tehát éppen készül a nemsokára bekövetkező SeeD vizsgára, de sajnos balesetet szenved gyakorlás közben, ahol a lovag-komplexustól szenvedő barátja, Seifer kicsit bedurvul, és csúnyán arcon vágja. (Pun intended.)

A sérülés miatt, és mert Squall egy hatalmas „a billiárdnál, a golyók lökéséhez használt eszköz”, sajnos nem tudta teljesíteni az előfeltételeket. Nagy szerencse, hogy Quistis Trepe tanárnő, aki egyébként éppen csak idősebb nálunk, felajánlja, hogy segít nekünk. Nos, csuktak már le ennél kevesebbért is tanárt, de erre mi is csak azt tudjuk mondani, amit a South Park-ban:
Szerencsére Squall és az egója sikeresen veszi az akadályt, így a játék nem ér véget ennél a pontnál, és elindulhatunk végre a vizsgára. Na, innentől veszi kezdetét az igazi kaland, hiszen első sikeres küldetésünk után megismerjük a nőt, Rinoa Heartilly-t, aki totálisan felforgatja majd az életünket. Bár nem azzal, hogy megtanítja hősünket táncolni és flörtölget vele, majd közli, hogy ő valójában a jóképű Seifert keresi, ezzel csupán belőlünk váltja ki a bitch slap ellenreakciót.
Ellentétben a Final Fantasy VII-tel, az itteni történet nem hordoz magában túl sok életbölcsességet, nem vezethető vissza olyan igazságokra, mint hogy az ember a Föld rákfenéje és megérett a pusztulásra. Itt a történet egy vérbeli fantasy, sci-fi vonalat fog kapni, és egy olyan világot ismerhetünk meg, ami képes magával ragadni bárkit. Szinte hátborzongatóan egyben van a design, mintha csak egy olyan történetet mesélne el nekünk a játék, ami tényleg megtörtént már egy másik világban. Mindezt úgy, hogy a játék büszkélkedhet steampunkos, sci-fi, fantasy és noir elemekkel is, de annyira magába olvasztja ezeket, hogy egyszerűen fel sem tűnik a stílusok keveredése.

Bár a mini-játékok száma itt erősen megcsappant, azért nem kell aggódnunk. A Final Fantasy VIII ugyanis rendelkezik egy beépített kártyajátékkal, ami mindenért kárpótolni fog minket. Az, hogy van egy Chocobo World-ös kvarcjáték is, amit pörgetve fejleszthetünk az Chocobo GF-ünkön, az már nem is érdekes. A kártyajáték lesz az, amit a világ minden táján játszani fogunk, és megpróbáljuk majd összeszedni az összes lapot, ami létezik. Ez bizony nem lesz könnyű, ugyanis a ritka kártyák, melyekből a világon mindössze csak egy van, mind-mind rendkívül erős ellenfeleknél találhatóak meg.
Mire vártok még Retrokalandorok? Essetek neki a játéknak, hiszen a PC-s verzió tökéletesen játszható bármelyik mai gépen is anélkül, hogy kompatibilitási gondjaink lennének. Ragadjátok meg ti is a Final Fantasy sorozat egyik legikonikusabb fegyverét, a Gunbladet, és derítsétek ki ti is, hogy miért jó fej és miért zseniális karakter Squall Leonhart valójában!